Index.hu - Az akadémia a legjobb férfi főszereplők kiválasztásánál is imádja a nagy átváltozásokat (Philadelphia), a szeretetreméltó bolondokat (Esőember, Forrest Gump), a melegeket (Milk), az életrajzi regények főhőseit (Ray) és/vagy a nagy katarzison áteső figurákat (Capote). Ha azonban egy karakter vagy film nehezen beilleszthető a szavazók visszafogott ízlésvilágába, esetleg a műfajt nem szeretik (mondjuk horror vagy vígjáték), sőt, ha a színész egyszerűen beragadt egy szerepkörbe: nem sok esélye van.
Johnny Depp (1963-)
Karrierje tinibálványként indult a 21 Jump Street című sorozattal, máig így is maradt, amellett, hogy a vonzósága mellett színészi érdemeit ma már senki sem kérdőjelezi meg. Számos filmért simán megkaphatta volna az akadémia díját. Az Ollókezű Edward mára kultfilm, Depp szomorú tekintete örökre bevésődött, akárcsak a Benny és Joon, az Arizonai álmodozók vagy a Gilbert Grape árnyaltabb figurái. Háromszor jelölték Oscarra, először 2004-ben, a Karib tenger kalózaiért, 2005-ben az Én, Pán Péterért, majd legutóbb 2008-ban a Sweeney Toddért (ezért a Golden Globe-ot meg is kapta). A sok excentrikus karakter között az Én, Pán Péter ugyan jól illett az oscaros könnyfakasztó drámák sorába, csak abban az évben Jamie Foxx nyert a Ray-jel. Depp inkább csak szereti jól érezni magát a szerepeiben, például a Rumnaplóban, amiről a Félelem és reszketés Las Vegasban zseniális kopaszodó figurája juthat eszünkbe, de Terry Gilliam drogvízióját 1998-ból észre sem vette az akadémia.
Edward Norton (1969-)
Aki látta a Legbelső félelmet, biztosan eszébe jutott, hogy ez az igazi Oscar-alakítás. Norton tényleg félelmetes volt a beteg vádlott szerepében, akárcsak a Harcosok klubjának tudathasadt főhőseként. Hiába. Az Amerikai história X (1998) antirasszista példameséjéért és a Legbelső félelemért (1996) legalább Oscarra jelölték. 1999-ben az olasz, tragikomikus hangvételű Az élet szép rendező-főszereplője, Roberto Benigni vitte el előle a díjat, 1997-ben pedig Geoffrey Rush, aki a Ragyogj!-ban remekelt. Ezek jobban megfeleltek az akadémia decens ízlésének, mint a nyers, kegyetlen thriller, ezt a műfajt alapban nem kedvelik a szavazók.
Leonardo DiCaprio (1974-)
DiCaprio feltűnt az Ez a fiúk sorsában (1993) mint bántalmazott mostohagyerek Robert de Niro oldalán, akkor már sejthettük, hogy a babahájból újabb nagy színész bontakozik ki. Erre még rátett egy lapáttal a Gilbert Grape értelmi fogyatékos Arnie-jával. Ezután olyan alakítások következtek, mint az Egy kosaras naplója, a Rómeó és Júlia vagy a Marvin szobája – de az igazi nagy fordulat 1997-ben a Titanic volt a pályáján, ami sziruposságánál és blockbuster-jellegénél fogva jó időre beültette Leonardót a nyálas szépfiú skatulyájába. Hiába tudott belőle jobbnál jobb alakításokkal kikászálódni mára – Kapj el, ha tudsz, Aviátor, A Tégla -, az akadémiának mindig volt egy nála jobb jelöltje. Háromszor jelölték: a Gilbert Grapeért, az Aviátorért és a Véres gyémántért. Idén a J. Edgarért már nem is jelölték, pedig az Aviátorhoz hasonlóan igazi életrajzi ívet játszott benne végig, csak izzadságszagúbb verzióban.
Brad Pitt (1963-)
Pitt Oscar-megnyeréséért még egy film is épült, ez volt Finchertől a Benjamin Button különös élete, melynél a rendező saját elmondása szerint jobban akarta Pittnek a díjat, mint a színész maga. A túl giccses történet azonban nem kedvezett a színésznek, aki állítólag nem csinál problémát abból, hogy már van egy Oscar a családban (ezt Angelina kapta az Észvesztőbeli szerepéért). Idén a Pénzcsinálóért jelölik, amiben tényleg megtett mindent, ami egy Oscarhoz kell: visszafogott drámában adja az érzékeny bunkót, miközben állandóan vakaródzik vagy eszik, és csomót hízott a szerepért. Korábban a 12 majom őrült figurájának mellékszerepében is színészként láthattuk, akkor Kevin Spacey nyert a Közönséges bűnözőkkel.
Clint Eastwood (1930-)
Eastwoodot színészként nem értékelte az akadémia. Az sem mentség erre, hogy az utóbbi időben magát rendezte, és rendezőként figyelemreméltóbbnak találhatták, mint színészként, hisz előtte több évtizedet csak színészként nyomott le. Olyan szerepeket játszott eddig, mint a Piszkos Harry, Bronco Billy, vagy a Nincs bocsánat anti-westernhőse. Később a Gran Torino rasszista öregembereként is emlékezetes volt. Színészként a Nincs bocsánatért és a Millió dolláros bébiért jelölték – először Al Pacino szorította le Az asszony illatával, ami a filmakadémia könnyfacsaró melodrámai vonzódását jelzi, másodszor pedig Jamie Foxx és a Ray (ebben évben jelölték DiCapriot is az Aviátorért).
Ryan Gosling (1980-)
Goslingot 2007-ben jelölték Oscarra a Fél Nelson drogfüggő tanárának szerepéért, ám a nyertes akkor Forest Whitaker volt (Az utolsó skót király-ért). Gosling nem csüggedt, hisz izgalmas szerepek között válogathat. Emlékezeteset alakított a Maradj!-ban, illetve a Törésben is, a Szerelmünk lapjai szerelmespárjának szuggesztív férfitagjaként még lelkes lányrajongókat is szerzett. A Plasztik szerelem is szokatlan döntés volt a részéről, hiszen az abszurd függetlenfilm története több volt, mint meghökkentő, de ezt is jól fogadták a kritikák. A Blue Valentine férfi főszerepében tavalyelőtt aratta a dicséreteket, a Drive-ban pedig megkapta, hogy elegánsan zseniális. Mindkét film kellően provokatív és szabályszegő volt ahhoz, hogy az akadémia figyelmen kívül hagyja.
Tom Cruise (1962-)
Sokan gondolják úgy, hogy Tom Cruise-nak már a Született július negyedikén-ért kijárt volna az akadémia kitüntetése, jelölték is. A Cocktailon és Top Gunon felnőtt nemzedék rajongásának Ray Ban szemüveges, villogó mosolyú tárgya nem jó az Oscar bizottságnál. Pedig jó volt A cégben, a Collateralban is. A hírekkel ellentétben nemcsak két arca van, a Magnóliában például egy fanatikus, elkeseredetten életigenlő csábítógurut játszik. Háromszor jelölték már a díjra: először 1990-ben a Született július 4-én-ért, majd 1997-ben a Jerry Maguire – A nagy hátraarcért, végül a Magnóliáért 2000-ben. Utóbbi esetben az akkor 67 évesMichael Caine ütötte ki a nyeregből a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában, akinek már régen kijárt a megtiszteltetés. Talán Cruise-nál előbb észbe kapnak.
Jim Carrey (1962-)
Jim Carrey magát lökte bele abba a skatulyába, amiből görcsösen próbál kikászálódni, a vígjátékok kretén dilinyósa szerepébe: olyan mozgás- és mimika-kultúrával rendelkezik ugyanis, amilyennel még a burleszfilmekben is karriert csinálhatott volna. Ezért ragadt az Ace Ventura, Kábelbarát-szerű szerepekben. Holott olyan hatásos alakítások is állnak már mögötte, mint az Ember a Holdon, a Truman show vagy az Egy makulátlan elme ragyogása főszerepei. Mimikamentes vagyis díjazható alkotása még a Dick és Jane trükkjei. Eddig kétszer nyert Golden Globe-ot (az Ember a holdon-ért és a Truman show-ért), Oscarra nem jelölték.
Bill Murray (1950-)
A 34-es Ez történt egy éjszaka című Clark Gabel-film óta nem nagyon díjaz vígjátékokat az akadémia, pedig az Idétlen időkig is valamilyen formában már díszeleghetne a palettán. Minden idők egyik legjobb vígjátékának arca, Murray persze nemcsak erről, meg a Szellemírtókról híres, de karaktere szerethetően jópofára rögzült. Pedig játszott ő Sophia Coppola rendezésében, az Elveszett jelentésben, a Kávé és cigarettában, és Wes Anderson nem egy furcsa, remek filmjében is (Édes vízi élet, Tenenbaum, a háziátok), de Wenders filmjében is a szomorkás oldalát erősítette a Hervadó virágok apatikus, bolyongó főhőseként. Murray egyetlen jelölését az Elveszett jelentésért kapta 2004-ben, amikor az Akadémia nagy drámai kedvence, Sean Penn nyert a Titokzatos folyóért. Pedig már az esélyes karakter, a szerethető bolond, "nem full kretén figura" is megvolt, az Isten nem ver Bobbal-filmben. Talán ha egy halálosan beteg figurát választana, lenne esélye.
Michael Fassbender (1977-)
A 35 évesen is 40-nek tűnő, de igen vonzó Fassbendert csak Golden Globe-ra jelölték a 2011-es A szégyentelen főszerepéért, Oscarig nem jutott el vele. Pedig alakítása pontos és amennyire lehet, érzékeny is a szexfüggő, magányos férfi szerepében. A szégyentelen a tipikus anti-Oscar-film: az akadémia nem tud hova tenni ennyi explicit szexuális utalást. A 77-es színész lassan futott be, csak a 2006-os 300 Stelios szerepével, de már a 2008-as Gyilkos kilátások című kőkemény horrorban felfigyelt rá a kritika. Azóta olyan filmekben is remekelt, mint az Akvárium, a Becstelen Brigantyk, vagy a Jane Eyre. Legnagyobb dobása persze A szégyentelent jegyző Steve McQeen előző filmjének, a 2008-as Éhségnek a főszerepe.
