Star Wars: Episode IV - A New Hope (1977)

Közzétette biropcs, 2012-01-12 05:13

 

 

 

6/7

Minden legendának van egy kezdete. A hetvenes évek első felében a Csillagok Háborúja eposz, az intergalaktikus háborúskodás, jó és rossz ki tudja hányadszor előrángatott ellentéte, felizzó fénykardok és fülünk mellett süvítő vadászgépek - mind csupán a fiatal álmodozó, bizonyos George Lucas fejében léteztek.

Még a Nixon-éra alatt kezdett kerek sztorit csinálni a fejében összetorlódott ötletekből, aztán jó pár esztendő eltelt, mire elkészült, megfelelő stúdiót talált hozzá és elkezdhette a forgatást. 1977. május 25.-ét az idők végezetéig piros betűs ünnepként tartjuk majd számon a celluloid történetében: ugyanis ekkor villant fel először a mágikus Star Wars felirat a mozikban.

Tekintélyeset hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy ez az egész csak úgy kipattant a szakállas mesemondó bácsi fejéből, természetesen több filmes alkotás inspirálta és hatott a gondolkodásmódjára. Nagy kedvence volt például Akira Kurosawa 1958-as Rejtett erődje, melyben az ragadta meg, hogy a történetet két, a tápláléklánc legalján lévő rabszolga meséli el -ennek mintájára a Star Wars monumentális ívű, évtizedeket felölelő eseménysorozatát is a két droid perspektívájából látjuk. Beszélhetnénk még a Britannia ostromáról, ami a yavin-i csata képi világához és operatőri megoldásaihoz szolgáltatott némi alapot, ám alaposan beleásni magunkat a különböző forrásokba nem érdemes. Ez a zárkózott, távolságtartó déli úriember ugyanis olyat vitt végbe, amit nem sokan tudnának utána csinálni: álomba ringatott, furfangos varázslóként megnyitott egy kaput az időben, és mi, akik annak idején már felnőttként láttuk a csodát, a százhúsz percnyi mennyország idejére kölykökké fejlődtünk vissza.

Jók és Rosszak örökös csatározásáról szól a Star Wars, és talán többről is. Az ókori mitológiai elemektől kezdve a különböző vallási meggyőződésekig, tézisekig minden megtalálható benne, persze rejtett formában, kissé átalakítva, új idomokba öntve. Ez önmagában is paradoxon és zsenialitás: Lucas ui. úgy álmodott meg egy hangsúlyozottan "réges-régi" és "messzi-messzi" galaxist, hogy földi dolgokat szőtt bele, kicsit kifacsarva, kicsit más színben feltűntetve. Ettől egyszersmind életszerű és a hihetetlenségig fokozott science fiction filmektől élesen elkülöníthető, furcsa emberi-távoli tündérmese a Star Wars.

Egy teljes univerzumot kapsz, ami "idegen, de mégis valahogy olyan ismerős". Lucas láttat veled egy galaktikát, ahol minden pontosan úgy megy mint nálunk: a csillagrendszereket megadóztatják, van Szenátus, van diktatúra, vannak hűvös birodalmiak, gátlástalan talpnyalók, vezéregyéniségek, vannak sivatagos peremvidékek, vannak parasztok, remeték, ócskavas-kereskedők, csalók, tolvajok és stricik. Minden szakasztott olyan, mint a mi társadalmunkban - csak ugyanezt épp úgy élheted át, ahogy még sehogyan sem láthattad. Épp ezért tökéletes a Star Wars légköre: a fantasztikumból és a valóságból van összegyúrva. A szereplők egyike sem egy összetett figura, de mindannyiukkal azonosulni lehet, ettől rettenetesen életszagú és könnyed az egész.

Az akkoriban épp tiniéveiket maguk mögött tudó Hamill és Fisher természetesen óriási sztárokká váltak, de csupán hullócsillagok lettek, és nem kaptak állandó helyen a hollywoodi nagyok között. Nem úgy Harrison Ford, aki az Egy Új Reménynek köszönheti, hogy ma a legtehetősebbek és a legnépszerűbbek között van. Az itt megteremtett lázadó-típusú, öntörvényű gazfickó figuráját fordosan cinikus vigyorral és utánozhatatlan dumával "adta el." A Star Wars-béli sikerének is köszönheti tán, hogy Spielberg később felfigyelt rá, és az Indiana Jones trilógiájának címszereplőjévé tette. Ő az, aki a későbbi részekben is elárulja: nem kis színészi képességek bújnak meg benne. Rajta kívül Alec Guinness, a brit színjátszás mestere az, aki magáévá teszi szerepét: Obi-Wan Kenobi megformálásáért Oscar-díjra is jelölték.

A film látványa pedig utcahosszal veri a nagy elődöket. Hol vannak A cápa trükkjei a Star Warshoz képest? Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy már a folytatás (A Birodalom visszavág, 1980) is überelte az Egy Új Reményt a felmutatott trükkök terén, mégis ez az első SW-film jelentette a mérföldkövet a látvány terén Hollywoodban. Mindenki emlékezetébe belopta magát az első snitt a birodalmi csillagrombolóról, amint komótosan végigmasíroz a mennyboltozaton, és ráérősen cammogva bár, de beéri és megkóstoltatja egy kis ólommal a hozzá képest parányi méretű Tantive IV.-et. Már ebben a szcénában össze van foglalva a Star Wars képi világának lényege, s ami ezután jön, az szintén elkápráztat.

Így indult hódító útjára egy mítosz, ami több generáció gondolkodásmódját befolyásolta, divatot teremtett, marketingcuccoknak szolgált alapul, Lukács úrból meg, aki egy egész birodalmat épített a legendájára, idős és szeszélyes milliomost csinált. Így kezdődött egy tán soha véget nem érő nagy amerikai sikertörténet, ami most már biztos, hogy örökké életünk része lesz. Hiszen nap mint nap felcsendül valahol John Williams remekbeszabott zenéje, az írott és elektronikus médiában is rendszeresen felbukkan kedvenc hexalógiánk, Darth Vader hörgése sem halkul el soha. Mert a legnagyobb műveket tényleg sosem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ez George-nak talán azért is jobb így, mert pénztárcájának vastagodásának -ahogy a Star Warsnak- sosem lesz vége...

"Leia hercergnőt túszul ejtik a gonosz birodalmi erők, amikor megpróbálják elfojtani az ellenük irányuló lázadást. Luke Skywalker és Han Solo kapitány, társaságában két robottal nekivág, hogy megmentse a hercegnőt, és győzelemre vigye az igaz ügyet az egész Galaxisban..."