24 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w42

Közzétette biropsze, 2018-10-24 09:24

Időnként ki-ki kacsintok az amerikai filmek világából is, miközben persze tudom, hogy nem csak Hollywoodból áll a világ és az indiai borzadályokon kívül tényleg mindenevő vagyok a filmek terén is, de nem is könnyű beleakadni minőségi darabokba akár ha Európáról, akár ha Ázsiáról beszélünk. Kis túlzással. A következő filmmaraton tervezgetem, és most éppen ez is a koncepció: elkerülni a szokásos amerikai produkciókat és így bőven 200 film után a maratonos társasággal egy kis kitérőt tenni a "tengeren inneni" alkotások világába. Azzal talán sokat nem árulok el, hogy francia, olasz és kínai filmek versenyeznek majd egymással, először azért, hogy átjussanak az én szűrőmön, majd pedig a szavazás alkalmával. Ezen a héten is válogattam... miközben kiolvastam Yuval Noah Harari: Homo Deus c. könyvét, ami után rohantam a boltba a most megjelent 21 lecke a 21. századra harmadik könyvét is begyűjteni. Meg elkezdtünk két sorozatot is nézni a héten, szóval folyamatban van sok minden, de befejezni egyelőre csak ezt az egy-egy olasz és francia darabot tudtam...  

La proie / A zsákmány (2011) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Eric Valette - IMDb: 6,7/10; My rating: 6/10
A bankrabló Franck Adrien börtönbüntetését tölti, miután kirabolta a nemzeti bankot. Mielőtt elkapták, sikerült elrejtenie a pénzt, de most nem csak a rendőrség keresi. Amikor a bíróság a cellatársát, Jean-Louis Maurelt ártatlannak nyilvánítja, Maurel megígéri, hogy vigyázni fog Franck családjára. De egy nap egy férfi, Manuel Carrega elmondja Franck-nek, hogy Maurel egy sorozatgyilkos, és a családja veszélyben van. Franck megszökik a börtönből, és Claire Linné rendőrnővel együttműködve próbál Maurel nyomára bukkanni. ► Egy közepes francia akcióthriller, amiben a zseniális és a gyengécske megoldások erősen keverednek, így bár nem születhetett belőle kiemelkedő alkotás, de az esti kezdés ellenére simán ásítás nélkül is nézhető volt. A film első fele kimondottan érdekfeszítően indul, a felépített egészen hihető szituációk, a hangulat teljesen rendben volt: börtön, kemény srácok, véres bunyók. Majd jön a szabadulás, parkour szerű menekülési helyzetek, üldözés, amibe már sok bénaság és hihetetlen jelenetek kerülnek. A film persze ezzel együtt sem rossz, mert végül csak egy teljesen átlagos thrillerré fejlődik vissza, és láttam már sokkal rosszabb befejezést is. Eric Valette rendező egészen klassz alapanyagból készített egy teljesen vállalható filmet.

Le conseguenze dell'amore / A szerelem következményei (2004) - Crime, Drama, Romance - Dir.: Paolo Sorrentino - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
Minden embernek van valami titkolnivalója. Titta Di Girolamónak azonban több, soha el nem mondott titka is van. Ez nyilvánvaló. Máskülönben miért kellene egy ötvenéves déli születésű olasz férfinak Svájc egyik névtelen városkájában, egy névtelen szálloda szobájában bujkálnia? Nincs senkije, elveszett ember, aki titokban évek óta mereng valamin. De min? És miért? Mi lehet Titta di Girolamo bevallhatatlan titka? ► Sorrentino filmje nem egy szokványos krimi, hanem valamiféle film-noir szeretne lenni. Illetve, lehet, hogy az is, ezt nem tisztem megítélni, de a magányos, kimért, füstfelhőbe burkolózó, fekete-fehér, letisztult formák és a film lassú menete alapján nem nagyon lehet más. A pszichedelikus elektronikus zene is kiegészíti ezt az ábrázolásmódot, ahogyan bemutatja a technokrata és szürke fõszereplõt, a még szürkébb Svájcban. Consequences of Love egyszerre szól a tehetetlen magányról, a közönyről, a félelemről, a szerelem bonyodalmasságáról, elillanásáról, megszületéséről és az élet bonyolultságáról. Arról, hogyan veszi el egy anno sikeres brókertől az életét a La Cosa Nostra... Sorrentino nem szeret sokat beszélni, erre azért készüljetek fel. Ő inkább megmutatja képekben, nüanszokban, apró, alig észrevehető arcvonásokban azokat a pillanatokat, azokat az érzéseket, amelyekről valóban nehéz beszélni.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
18 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w41

Közzétette biropcs, 2018-10-18 20:00

Vegyes héten vagyok túl, jobb-rosszabb filmekkel... de előtte mindenképpen ajánlanom kell Yuval Noah Harari: Sapiens - Az emberiség rövid története c. 2011-es könyvét. Szenzációs könyv, a modern kor Bibliája, amivel nem a minőségét, sokkal inkább a jelentőségét akarom hangsúlyozni! Ha csak egy könyv van, amit még ebben a hónapban el akarsz olvasni, ez legyen!! Visszatérve a filmekhez: beismerem, hangulatfüggő vagyok a filmek választásánál is. Amikor fáradtan ülök le a kanapéra valami audiovizuálissal levezetni a napot, akkor bizony kevéssé kapok kedvet egy Oscarra jelölt drámához, pedig még év végééig ezen a téren is van bepótolni valóm. Ami a múlt héten összejött: két közepes romantikus vígjáték, Polanski Chinatown-ja, Pierce Brosnan és Jackie Chan emlékezetes akció-thrillere és egy film arról, hogy tényleg csak az öregszik meg, aki hagyja... 

The Jane Austen Book Club (2007) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Robin Swicord - IMDb: 6,8/10; My rating: 5/10
Öt nő és egy férfi találkozik időről időre, hogy megvitassa a kiváló írónő, Jane Austen műveit. A napjaink Kaliforniájában élő klub tagjai lassan ráébrednek arra, hogy bár két évszázad eltelt azóta, és egy óceán választja el őket Angliától, a népszerű írónő regényeinek hősei, Emma, Mr. Darcy és a Bennet-lányok valójában ugyanolyan problémákkal, szívfájdalmakkal és érzésekkel küszködnek, mint ők. Az elvált Sylvia, az idősödő Bernadette, a félrelépésről fantáziáló Prudie és a többiek a könyvekből és egymásból merítenek vigaszt, erőt és bölcsességet. ► Ment-e a Jane Austen könyvek által a világ elébb? A GDP-re gyakorolt hatás biztosan nem számottevő, azonban a korábbinál magasabb szintre emelte a romantikus irodalmat. A mai napig divatosak a Jane Austen történetek, dacára a 19. századi nyelvezetnek és a nem túl bonyolult történetnek, melyek mindig happy enddel érnek véget. Mi a titok? Az, hogy az emberi kapcsolatokról szólnak a történetek, amelyekben ábrázolt konfliktusok (szerelem, félreértés, családi problémák) időtállóak, mindenkivel megtörténnek élete során, csak más kontextusban. Például olyanokban, mint ebben a filmben. Könnyű kis romantikus kikapcsolódás, ami sajnos kicsit felszínes, de egy esti kikapcsolódásnak azért megfelel. igazából Jane Austen rajongóknak ajánlott...

Chinatown (1974) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Roman Polanski - IMDb: 8,2/10; My rating: 8/10
Jake Gittes a második világháború előtti boldog békeidők egyik rámenős magándetektíve. Nem makulátlan, nem viszi túlzásba az udvariasságot, de profi a szakmában, és ha kell, nem csak az eszét és a kapcsolatait használja, de az öklét is. A felső tízezer köreiből ritkán keresik meg ügyfelek, de most egy gazdag és gyönyörű asszony bízza meg azzal, hogy figyelje meg a férjét és bizonyítsa be hűtlenségét. A rutin-ügynek induló megbízatás halálos csapdákkal, intrikákkal, piszkos politikai játszmákkal és váratlan fordulatokkal teli kínos, kényelmetlen és életveszélyes napokat hoz a magándetektívnek. ► A film stílusa noir, hűen a 40-es évekhez visszahozza a sötét, realista műfajt, de már színesben. J.J. Gates nyomozó szerepében, az akkor még csak az Easy Riderből ismert Jack Nicholson. Karaktere cinikus, magányos, éleseszű, sokat bagózó tipikus noir hős. A film erőssége mégis a forgatókönyv, remekül megírt, csavaros és nem kevésbé reflektál a korra is amiben készült. Ha kitekintünk, hogy az USA-nak milyen volt a belpolitikai helyzete a 70-es években, ez a film tökéletes belefér. A Nixon féle Watergate-botrány és a vietnámi háború megtépázta az amerikai népet, az emberek hite elveszett a vezetőikben, mindenki sáros, mindenki gonosz volt, komor és bús volt ez az időszak, tele indulattal, elfojtott haraggal. Van esélye az egyénnek változtatni ezen? A film e tekintetben nem túl pozitív... 

Sliding Doors (1998) - Comedy, Drama, Fantasy, Romance - Dir.: Peter Howitt - IMDb: 6,8/10; My rating: 5/10
A film egy kicsit a sorsról, egy kicsit az időről és nagyon a szerelemről szól! Napjainkban, amikor annyi a véletlen találkozás, és folyamatosan válaszutak előtt állunk, néhány perc egy nő és egy férfi egész életét megváltoztathatja... Helen, a menő londoni menedzser életében eddig minden tökéletes volt. Érdekes munka és egy izgalmas barát, a regényíró Gerry, aki nem mellesleg kitűnő szerető. Ám amikor Helen-t váratlanul kirúgja a főnöke és ezért a szokásosnál hamarabb ér haza, élete furcsa fordulatot vesz. De mi történik, ha lekési a metrót és még ki is rabolják? ► Ebben a romantikus vígjátékban mindkét helyzet kérdéseire választ kapunk. Nem igazán tudom jól megítélni Gwyneth Paltrow tehetségét, mert ugyan egyáltalán nem tartom őt rossz színésznek, de eddig még egyik filmben sem - ahogy ebben sem - láttam őt emlékezetes alakítást nyújtani. Nem játszik változatos szerepekben, csak ilyen romantikus drámákban vagy vígjátékokban, ahol rendszerint a "kedves lány" karakterét bízzák rá. A film az általa formált szereplőkről szól, de a kettő között sincs semmi különbség, csak a cselekmányszál különbözősége alakítja eltérő irányban a történet folyamát. Ami talán kiemeli valamennyire Howitt munkáját a vérbeli és éppen ezért meglehetõsen hiteltelen romantikus-komédiák közül, az a film életszerûsége. Könnyed nevetgéléshez túl fajsúlyos, maradandóbb élményszerzéshez azonban Howittnak mélyebben kellett volna szántania.

The Foreigner (2017) - Action, Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Martin Campbell - IMDb: 7/10; My rating: 8/10
Quan Londonban egy kínai étterem tulajdonosa. Egy bombamerényletben, amit a Valódi IRA nevű terrorcsoport követ el, elveszíti lányát. Mivel felesége meghalt, és két gyermeke is gyilkosság áldozata lett évekkel ezelőtt, mindent feladva a merénylők nyomába ered. Látóterébe kerül Liam Hennessy miniszterelnök-helyettes, ex-IRA tag, akit kemény módszerekkel helyez nyomás alá a gyilkosok nevének kiadása végett. ► The Foreigner nem az előzetesek által sejtetett Elrabolva- vagy John Wick-féle szögegyszerű darálás, hanem Brosnan karaktere köré fűz egy szövevényes politikai thrillert. Számomra egy olyan váratlan élménnyé "fajult", aminél nem kell az agykikapcsolás kompromisszumát megkötni, gagyiságok és idiótaságok nélkül képes lekötni két órára. Brosnant mostantól csak ilyen szerepekben akarom látni - főleg, hogy a héten kellett újranéznem a 2008-as Mamma Mia!-t -, tökéletes volt a szerepében! ...és hát Jackie Chan, az egyetlen akciósztár 60 éves kor felett, aki még nem érett meg a nyugdíjazásra. A film nem világmegváltó, de most kapott tőlem egy plusz pontot, hogy emlékezzek rá, milyen is egy egyszerű, de jól átgondolt akciómozi. 

Tag (2018) - Comedy - Dir.: Jeff Tomsic - IMDb: 6,6/10; My rating: 6/10
A történet öt gyerekkori jó barátról szól, akik elkezdték a mindenki által ismert fogócska nevezetű játékot és több mint harminc év elteltével minden év májusában még mindig űzik. Hoagie, ki fejébe vette, hogy mindenáron elkapja Jerryt a bandából, (akit eddig még soha senkinek sem sikerült) újra összetrombitálja a csapatot. Mondván hogy új, tuti biztos terve van, ahol nem menekülhet verhetetlen társuk: mégpedig Jerry esküvője! ► A film pontosan úgy prezentálja a fogócskát, ahogy egyrészt a játszó gyermekek élik meg, másrészt ahogy a főszereplők: kemény, élet-halál küzdelemként, ahol a menekülés és a fogóvá válás elkerülése jelent mindent. A legtöbb ilyen szituáció akciófilmszerű jelenetekként elevenedik meg, szigorú belső monológokkal, lassításokkal, alaposan megkoreografált mozdulatokkal és profi taktikázással. Kifejezetten nagyot dob az élményen az is, hogy Jerryt Jeremy Renner alakítja, akit bőven láthattunk már akciófilmekben. És bár sok hiábája van a filmnek - nem igazán erős dialógusok, kissé üres karakterek, rossz vágás stb. -, Jeff Tomsic első rendezése mégis egy könnyed és szórakoztató, lazulós estékre szabott alkotás, amely a gyermeki játékosságot, és a gyerekes humort helyezi előtérbe. „Nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk.” 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
10 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w40

Közzétette biropsze, 2018-10-10 07:31

Ez volt - bizonyos értelemben teljesen véletlenül - a szerelmi háromszögek hete... Elővettem még két hatvanas évekbeli klasszikust és kivégeztük a How to Get Away with Murder 3. évadát is...

5 to 7 (2014) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Victor Levin - IMDb: 7,1/10; My rating: 6/10
Brian, a feltörekvő ifjú író találkozik Arielle-lel, az egyik New Yorkban dolgozó francia diplomata kifinomult feleségével. Bár az asszony idősebb nála, és két gyermek anyja, Brian belehabarodik és viszonyt kezdenek. A kapcsolatukat azonban rossz szemmel nézik a fiatalember hagyományos értékrendet valló szülei. A gondok akkor kezdődnek, amikor a szerelmes Brian többet szeretne a hotelben eltöltött egy-két pásztoróránál. ► "Tudod, az élet pillanatok gyűjteménye. Az a lényeg, hogy minél több jó pillanatod legyen." A nyílt kapcsolatokat mindig úgy magyarázzák, hogy a pár mindkét fele (szexuális) szabadságot akar adni a másiknak, biztosítva ezzel azt a társának, hogy tényleg boldoggá akarja őt tenni a házasságukban is. Ez azonban soha nem csak egy "sima" swinger klubbos szabadjegy vagy egy alkalmi prosti, hanem egy érzelmekkel teli másik kapcsolat, ami persze determinálja a konfliktust... Szóval számomra érthetetlen az alapszintu, ráadásul a Bérénice Marlohe és szegény Anton Yelchin között sem működött az a bizonyos kémia, pedig az alakításokkal egyik esetben sem volt probléma. Ennek ellnére az aktuális hangulatom és talán a körülmények miatt, de sokkal jobban élveztem a filmet, mint gondoltam. A cselekmény szépen formálódott és voltak benne keserédes és valóságszerűen romatikus pillanatok is... 

Il buono, il brutto, il cattivo (1966) - Western - Dir.: Sergio Leone - IMDb: 8,9/10; My rating: 9/10
A polgárháború idején sajátos módját választja a pénzkeresetnek a mexikói Tuco és társa, Joe, akit Szőkének neveznek. A Tuco fejére kitűzött vérdíjak begyűjtéséből élnek. Szőke leszállítja a banditát a seriffnek, majd megmenti az akasztófától. Azután jöhet a következő város. Az üzlet virágzik, ám a két fickó összemarakodik az osztozkodásnál. A sivatagban egy kirabolt pénzszállító kocsira bukkannak, ám amikor Tuco le akar számolni társával, kiderül, hogy a haldokló tiszt elmondta Szőkének, hol rejtették el az aranyat... ► Hát van nagyobb western klasszikus Sergio Leone 1966-os, a legendás Dollár-trilógia befejező részénél? Ha van is, azt is biztosan Leone rendezte, aki született olasz létére tökéletesen megértette és visszaadta a Vadnyugat lényegét. Persze az is lehet, hogy a Vadnyugatnak teljesen más a lényege, de nekünk az a verzió tetszik igazán, amit Leone tálal fel itt is, egy mosdatlan, erőszakos, de rendkívül izgalmas élet az örök határvidéken, telepesekkel, mexikói banditákkal, indiánokkal és persze gátlástalan szerencsevadászokkal. Itt minden a helyén van, izgalmas és fordulatos történet, közel sem kliséhalmaz forgatókönyv, Ennio Morricone fantasztikus zenéje, kiváló színészi alakítások, jó kezdet, még jobb folytatás, simán zseniális befejezés.

Professor Marston and the Wonder Women (2017) - Biography, Drama - Dir.: Angela Robinson - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A harvardi pszichológus, Dr. William Moulton Marston története, aki megalkotta Wonder Woman karakterét – egy olyan ikonikus szuperhőst létrehozva ezzel, akinek eredettörténete talán érdekesebb is, mint bármi, amivel a róla szóló képregényekben találkozhatunk. ► A film valójában nem Wonder Women, mint képregényhős megalkotásáról szól, sokkal inkább Dr. William Marston életének utolsó évtizedéről, melynek során egyre nyiltabban kűzdött a szellemi és erkölcsi szabadságért, az érzelmeik nyílt felvállalásáért. A visszaemlékezést Marston szájából hallhatjuk a mű kereteként szolgáló kihallgatás során, ahol a professzornak a képregényét ért vádak ellen kell érvelnie: meg kell cáfolnia, hogy Wonder Woman nem erőszakos és perverz, sokkal inkább talpraesett és erős még a férfiak világában is. Számos párhuzam és metafóra a valóság és a képregény világa között... Luke Evans, Rebecca Hall és Bella Heathcote pazar alakítást nyújt, a film hangulata, tempója is teljesen rendben van. Aki esetleg látta Bill Condon Kinsey (2004)-jét, akkor ebben az esetben is hasonlót láthat... 

How to Get Away with Murder: Season 3 (2017) - Crime, Drama, Mystery, Thriller; My rating: 7/10
Annalise Keating a philadeplhiai egyetem jogi karának professzora. A nő "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" címen meghirdetett kurzusán korábbi eseteit mutatja be diákjainak, melyek igencsak lázba hozzák a fiatal hallgatókat. Keating ráadásul azt is felajánlja, hogy a kurzus legjobb hallgatóit felveszi a csapatába. A professzor és fiatalokból álló csapata rejtélyes gyilkossági ügyekbe keveredik. ► Az epizódonkénti esetek elhagyásával ebben az évadban kizárólag a központi szállal foglalkoztak. Egy kulcsszereplőtől búcsúztunk, másrészt Annalise sorsa is váratlan fordulatot vett, az eddigi legkeményebb helyzetbe sodródott... Az események messze nem kiszámíthatóak, de néha már olyan érzésem volt, mint a Lost sokadik évadában, hogy az újabb és újabb húzások mögött nincs egy előre kidolgozott koncepció, csak az újabb "kötelező" csavar, amit majd utólag igyekeznek összefűzni és magyarázni az eddigiekkel. Az évad zárása azonban nem sikerült rosszul, és bár egy percig sem unatkoztam, azért az írók maguknak is feladták a leckét ezzel a megoldással...

Disobedience (2017) - Drama, Romance - Dir.: Sebastián Lelio - IMDb: 6,6/10; My rating: 8/10
Ronnit (Rachel Weisz), a sikeres New York-i fotós visszatér a londoni ortodox zsidó közösségbe, ahol felnőtt, miután meghal az apja, a helyi főrabbi. A nő gyerekkori barátainál, Dovidnál (Alessandro Nivola) és Estinél (Rachel McAdams) köt ki, akikről még azt sem tudja, hogy összeházasodtak. Az pedig már kezdettől fogva egyértelmű, hogy Ronnit gyakorlatilag elmenekült (méghozzá jó okkal) ebből a világból, és hogy Estivel és Doviddal is akadnak lezáratlan ügyei. ► Lelio részben a szerelmi háromszög feszültségére építkezik, részben a két világnézet szembenállására, ami a közösség ultrakonzervatív, fundamentalista vallásossága, illetve Ronnit liberális, kozmopolita életstílusa között feszül - ami egyébként nem kis részben a gyerekkorában szerzett sebekből is táplálkozik. A Disobedience narratívája jóformán nem is áll másból, mint ahogy ezek a régi sérelmek, szerelmek, konfliktusok a felszínre bugyognak, és észrevehetetlen, de annál mélyebb töréseket okoznak a közösség és a szereplők életének rendjében. Szépen végigvitt a karakterfejlődés, a kapcsolatok nehéz kűzdeleme, a jelenben és a múltban. A végével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de nagyon csalódott sem...

Leave No Trace (2018) - Drama - Dir.: Debra Granik - IMDb: 7,3/10; My rating: 5/10
Will (Ben Foster), valamint 13 éves lánya, Tom (Thomasin McKenzie) szinte teljesen elszigetelve élnek a társadalomtól egy portlandi parkban, akik csak a legalapvetőbb élelmiszerek és egyéb ellátmányok merészkednek be a városi civilizáció forgatagába. Az apa-lánya páros senkit nem zavarva és senkitől sem zavartatva élik a saját kis nomád életüket mindaddig, ameddig egy futó véletlenül ki nem szúrja őket és értesíti a helyi szociális intézményeket... ► Egyrészt ott van a civilizációból való kivonulás, a kalandos utazások különbözői motívumai, vagy éppen a már emlegetett felnőtt férfi - fiatal lány (apa-lánya) dinamika, amit mostanában előszeretettel lőnek el a Marvel moziktól kezdve (Logan) a független alkotói filmekig (Sosem voltál itt). Ám az igazi baj nem azzal van, hogy Debra Granik ismerős alapokra építkezik, hanem azzal, hogy látványosan nem tud, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni nagyon sok elemmel. A cselekményvezetés ennek következtében meglehetősen vontatott. A film pedig bár nagyon "gondolatébresztőnek" akart mutatkozni és előzetesen lehetett is volna azt várni, hogy a megtépázott lelki világokban, sorsokban fogunk elmélyedni, a problémák felskiccelésén túl nem igazán tudott többet állítani ezúttal Debra Granik.

Ant-Man and the Wasp (2018) - Action, Adventure, Sci-Fi - Dir.: Peyton Reed - IMDb: 7,3/10; My rating: 6/10
A Marvel Studios új filmjében az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményeit követően Scott Lang kénytelen viselni döntései következményeit szuperhősként és apaként egyaránt. Próbál egyensúlyozni a magánéletében és a Hangyaként reá nehezedő felelősséggel, ám mikor Hope van Dyne és Dr. Hank Pym felkeresi, újabb küldetésre indul. A Darázs személyében társat is kap, így csapatban derítenek fel súlyos titkokat a múltból. ► Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. A két rovar kalandja pont olyan, amilyenre számítani lehetett: színes, komolyanvehetetlen, ártalmatlan folytatás az amúgy is talán legsúlytalanabb Marvel-szuperhősnek. Nem rossz popcorn-film, és nem is unalmas A Hangya és Darázs, de a közmondásos hangya helyett a tücsök igyekezete érződik inkább rajta: tét nélküli, megúszós, kissé ötlettelen komédiázás. 

Le samouraď (1967) - Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Jean-Pierre Melville - IMDb: 8,1/10; My rating: 6/10
Jeff Costellót ellentmondásos személyiség, akinek egy rendkívüli tulajdonsága van: páratlanul gyorsak a reflexei. Mielőtt elindul az éjszakai mulatóba, gondosan alibit szerez magának. A bárban nem találkozik senkivel. Háromszor húzza meg a ravaszt és a férfi holtan esik össze. Jeffet a rendőrség letartóztatja, de később bizonyíték hiányában kénytelen elengedni. Gondjait szaporítja, hogy megbízója úgy dönt, nem fizet, sőt inkább végez vele. A terv végül is nem sikerül, így Jeff még egyszer visszamegy a mulatóba. Tudni szeretné, ki akarta eltenni láb alól a tulajt. Újabb munkát ajánlanak neki, és érzi, szorul körülötte a hurok... ► Melville rajongott az amerikai film noirokért és gengsztermozikért, azok eszközeit (ballonkabát, puhakalap, hatalmas autók) már korábbi filmjeiben is sikerrel alkalmazta. A szamurájban mindezeket a külsőségeket egy, a Távol-Kelethez kapcsolt életfelfogással ötvözi, és ebből egy nagyvárosi harcos sajátos becsületkódexét kerekíti ki, melyben a vágyakról való lemondás, az önfegyelem és a szakmai alázat a zsinórmérték. Nem vagyok a kevés vágás, hosszas jelenetek kedvelője, és valahogy hiányzott a feszültség, az izgalom a karakterekért, vagy a lebukás kockázata miatt. Ez a francia darab kevésé érintett meg, viszont jelentős hatással volt későbbi olyan remek darabokra, mint pl. Luc Besson Leonja vagy Jim Jarmusch Szellemkutyája. Inkább ez utóbbiakat ajánlanám megnézésre.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 

Oldalak