Nem gondoltam volna, hogy Crichton Jurassic Parkja ennyi meglepetést fog okozni számomra, és, hogy ennyire aktuális lesz 25 évvel azután is, hogy legutoljára olvastam. Nyilván teljesen másként olvastam most és másként is hat, mint anno, de hogy mennyire nem változott a világ... Most sokkal jobban érdekeltek az InGen cég körüli ügyek, a géntechnológiával kapcsolatos részletek, Malcolm káosz elmélete a Mandelbrot-féle fraktálokat magyarázva, vagy elmélkedései a tudomány és az üzlet kapcsolatáról, az emberi fejlődésről és evolúcióról, csupa-csupa érdekes, igazából mellékzönge a dínópark kergetős-menekülős izgalmai közepette. Nagyon jó volt Spielberg feldolgozása, de sokkal nyersebb, vadabb és feszültebb a könyvben leírt kaland, több szereplővel, több dínóval. Aki még nem olvasta, mert attól tartott, hogy ugyaz lenne benne, mint a filmben... meg fog lepődni, még a vége is más! Én most kezdem a Lost World-öt... A filmek terén folytattam a romkom vonalat, mert belefutottam egy olyan tavalyi kritikába, ami nagyon ajánlott néhány friss alkotást. Aztán letudtam egy tavalyi adósságomat a Post-tal, és megnéztem az Oscar shortlist-re rákerült magyar rövidfilmre is... és közben még néhány epizód Barry-re is futott a múlt héten.

To All the Boys I've Loved Before (2018) - Drama, Romance - Dir.: Susan Johnson - IMDb: 7,3/10; My rating: 7/10
Lara Jean egy ázsiai-amerikai lány, aki minden egyes csalódása után ír egy szerelmes levelet, hogy lezárja magában a dolgot. Ám ezek a levelek végül eljutnak a címzettekhez, többek között a nővére, Margot pasijához, Joshhoz. Hogy mentse a helyzetet, Lara Jean álkapcsolatot kezd Peterrel, a suli menő srácával, akibe tényleg kezd beleszeretni. ► Jenny Han 2014-es regénye nem véletlenül lett bestseller: a történet, a keretek, a konfliktusok és az események életszerűek, a szereplők kellőképpen kidolgozott, reális, sokrétű karakterek. Márpedig ha a forgatókönyv, a figurák, a színészvezetés és az alakítások is rendben vannak, akkor minden előzetes várakozásomat dacára azt kell, hogy mondjam, egy meglepően kellemes tini romkomra sikeredett. A film a visszajelzések alapján a 2018-as év egyik legsikeresebb Netflix-produkciója, ami egyből be is biztosította, hogy a regény folytatásából is elkészüljön a filmadaptáció. 

The Kissing Booth (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Vince Marcello - IMDb: 6,2/10; My rating: 4/10
Egyetlen csók... mégis mindent fenekestől felforgat...Amikor az iskola Tavaszi Karneválján Elle csóksátrat nyit, úgy hozza a sors, hogy az ajka összeforr Noah-éval és ettől Elle élete fenekestől felfordul. Románcuk azonban korántsem mesébe illő, és Elle joggal tart attól, hogy előbb-utóbb összetörik a szívét... ► A The Kissing Booth tinikomédia, éspedig, a szerző Beth Reekles saját kiadásában publikált, komoly népszerűségre szert tett regényének adaptációja, a tinifilmes Vince Marcello forgatókönyvével és rendezésében. Egy csilli-villi gimis tündérmese annyi fantázia-beteljesítésével, amennyi nem is létezik. A Netflix másik (egyik: To All the Boys I've Loved Before (2018)) legsikeresebb darabja, nyilván zabálja a tiniközönség. Egy tinilány győzedelmes, romantikus felnövés-története természetszerűleg izgatja a közönséget, és a The Kissing Booth pont ilyen. Pedig hát van vele baj, nem kevés. Szexualizál és tárgyiasít egy rakás kiskorút, élen a főszereplővel. Nem voltam kibékülve a főszereplők "kémiájával", a 3 fejjel magasabb sráccal, a hozzá nem illő leányzóval annak ellenére, hogy állítólag a való életben is egy párról van szó... Összességében egy teljesen kiszámítható, sablonos darab.

Animal House (1978) - Comedy - Dir.: John Landis - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
Két új, elsős diák költözik a főiskola kollégiumába a hatvanas évek elején. Larry és Kent nem is különbözhetne jobban egymástól, míg az előbbi naiv, szeretetre méltó fickó, addig a másik ideges, állandóan vibráló személyiség. A beilleszkedésük nem éppen a legtökéletessebb, a régi kollégisták kiutálják maguk közül őket. A fiúk kénytelenek új lakóhelyet nézni maguknak. Nincs más hátra, marad a rosszhírű kolesz... ► Valószínűleg ezzel a filmmel vette kezdetét az infantilis és övön aluli poénok kamaszfilmeinek korszaka. A féktelen bulizásról szóló filmek (Cool túra, Eurotúra, Buliszervíz, Sulihuligán) is a Party zóna közvetlen leszármazottai; a műfaj legnagyobb klasszikusát legfeljebb explicitásukkal szárnyalják túl. A film a 70-es évek végén egyfajta hiánypotló alkotásként robbant be a filmvilágba, őrült és gátlástalan humorával a Paramountnak 2,5 millióból 70 milliót csinált, ami abban az időben kirobbanó sikert jelentett. Ugyan mai szemmel már nem mutat sok újdonságot, de a gagyibbnál gagyibb jelenetek humora, hangulata mégis megfogott és még a film után is sokáig pörgettem Lloyd Williams Shout-ját! 

The Post (2017) - Biography, Drama, History, Thriller - Dir.: Steven Spielberg - IMDb: 7,2/10; My rating: 6/10
1971 júniusában hatalmas botrány rázza meg az Amerikai Egyesült Államokat: a The New York Times részleteket közöl egy szigorúan titkos jelentésből, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy az USA kormánya félrevezette a közvéleményt a vietnámi háborúval kapcsolatban. Miután a kormány leállíttatja az anyagok közzétételét és bíróság elé idézi a napilapot, az iratokat kiszivárogtató katonai elemző, Daniel Ellsberg (Zach Woods) a The Washington Posthoz fordul. ► Teljesen egyetértek azokkal, akik a Pentagon titkait súlytalannak tartják, mert nem a sztorit robbantó New York Times, hanem a Washington Post szemszögéből eleveníti fel a történelmet. A film első felét a Post lemaradása feletti merengés teszi ki, a másodikat pedig a dilemmázás, hogy közöljék-e az iratokat, de a dráma egyiktől sem lobban lángra. Egy merészebb rendező a korszak Snowdenjét tette volna meg hősnek, aki nem bátorságból vagy hazaszeretetből szivárogtatott, hanem bűntudatból és a New York Times szerkesztőségébe vitte volna a drámát. Itt nem követjük a nyomozást, a korrupció és a félretájékoztatás felgöngyölítését, és a felmerülő erkölcsi dilemmát is félresöprik, pedig jogos kérdés, hogy fel lehet-e felelősségteljesen dolgozni kétezer oldalnyi információt nyolc óra alatt. Spielberg filmjében a kisember csak illusztráció, a vietnami háború traumáját pedig nem érezni... Ezért most haragszom a mesterre... 

Susotázs (2018) - Short, Comedy, Drama, Romance - Dir.: Barnabás Tóth - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Két szinkrontolmács próbálja meg különféle módszerekkel elcsábítani az egyetlen magyart (Osvárt Andrea), aki jelen van a konferencián, amin tolmácsolniuk kell, és aki ennélfogva az egyedüli, aki a fülhallgatójában a szavaikat hallja. ► Az eredeti alapötletből Tóth Barnabás szerintem ki is hoz mindent, amit lehet. A végig humoros hangvétel egy pillanat alatt megindítóvá tud válni, hogy aztán újra nevetni lehessen rajta. Keserédes komédia, ami pozitív és szívmelengető, csak túlságosan kiszámítható... (A Susotázs szinesíthetné az Oscar-jelölt rövidfilmek listáját, de erre picike az esély.) 

***

Karácsony hete... ilyenkor "Degeszre zabálom magam és mindenféle mocsadékot nézek!" Nem, nem Reszkessetek betörőket, mert hát azért mégis... De, azért így is adtunk az ünnepi fílingnek!  

Crazy Rich Asians (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Jon M. Chu - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A történet Rachel-ről, az amerikai születésű kínai közgazdász professzorról szól, aki Nick nevű barátjának esküvőjére utazik annak szülővárosába, Szingapúrba. Fény derül egy titokra is: Nick egy elképesztően gazdag családból származik, valószínűleg Ázsia legkapósabb agglegénye, és minden nő rendkívül féltékeny Rachelre. ► A Crazy Rich Asian-nak, a Set it up-nak és a To all the boys I've loved before-nak köszönhetően az utóbbi időben legalább annyi "A romkom újra él!" és "Ne temessük még a romantikus komédiákat"-jellegű cikket olvastam, mint ahány, a műfajt temető cikket a legrosszabb Katherine Heigl filmek után. Mindhárom filmben közös, hogy inkább romantikusak, mint komédiák, a gross- és dude-comedyk után tehát mintha ismét klasszicizálódna a műfaj, vagyis visszatérne oda, ahol a 80-as években tartott. Na és persze a lényeg, az etnikai diverzitás, ami a Crazy Rich Asian igazi truvája. Pontosan követi a legismertebb fordulatokat, felvonultatja az ezerszer látott figurákat, de az egész közeg, a szereplők, a megközelítés olyan magával ragadó, hogy mégsem unatkoztam. Kellemes meglepetés!

They Shall Not Grow Old (2018) - Documentary, History, War - Dir.: Peter Jackson - IMDb: 8,6/10; My rating: 8/10
Peter Jackson szerelem projektje ez a történelmi dokumentumfilm, melynek különlegessége, hogy az eredeti első világháborús archív felvételeket újraszínezve és azokat restaurálva mutatja be, melyet első világháborús veteránok interjúi kísérnek. ► Peter Jackson és a BBC az I. világháború végének 100. évfordulójára egy sajátos megemlékezéssel ajándékozta meg a közönséget. Több mint 600 órányi archív felvételt dolgozott fel (16 fps-ről 24-re), színezett ki, kevert alájuk zörejek és szinkronszínészek segítségével hangot, és veteránok interjúit is felhasználta. Így született meg a They Shall Not Grow Old. A dokumentumfilm nem valamifajta teljes, minden frontot és hadviselő felet lefedő, átfogó mű, a közel százperces játékidő a nyugati frontra koncentrál, ott is a brit hadseregre. A narrálásként felhasznált interjúkat adó, akkor 16-18 éves gyerekek, alapvetően szomorú, néhol vidámabb sztorijaikon keresztül láttatják az 1917-18-as évek lövészárkainak nyomorúságát. Mi is a célja ennek a filmnek? Számomra egy oktatófilm arról, hogy a háborúkat mindig mindenáron el kell kerülni!

The Family Stone (2005) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Thomas Bezucha - IMDb: 6,3/10; My rating: 7/10
A Stone család mindig alaposan megválogatta a tagjait. A rajongott fiú, Everett idén az új barátnőjét, Meredith-t  is magával hozza a karácsonyi ünnepségre. A baj az, hogy a család korántsem ilyen jövendőbelit képzelt el számára – a lány merev és konzervatív -, és a véleményüket nem is rejtik véka alá. Meredith számos sikertelen próbálkozás után, hogy szimpatikussá tegye magár felveszi a (főző)kesztyűt... ► A Kőkemény család című film imidzse ugyan karácsonyi és karácsonykor játszódik, a hó is esik és áll a fa, meg összejön a család, de mindez csak háttér egy beszélgetős, lassú, vígjátéki elemekkel tűzdelt családi történethez. Maga a sztori megmarad a tipikus családi filmek szintjén, viszont a karaktereket sikerült úgy mozgatni, hogy többször nézős darab váljon belőle. Sarah Jessica Parker ugyan Golden Globe jelölést kapott az alakításáért, de a film végül attól lett élvezhető, hogy ahogy ő is, a többi színész (Diane Keaton, Rachel McAdams, Luke Wilson) is láthatóan jól érezte magát a karaktere bőrében. A film bár erősen kiszámítható és túlságosan manipulatívan próbál az érzelmekre hatni, de én ezt most elnézem neki...

Veronica Mars: Season 1 (2004-2007) - Crime, Drama, Mystery - Dir.: - IMDb: 8,4/10; My rating: 8/10
A sorozat egy Veronica Mars nevű gimnazista lányról szól, aki egy kaliforniai városban, Neptune-ban él. Apja, Keith Mars régebben a városka seriffje volt, de miután meggyanúsított egy gazdag és befolyásos üzletembert lánya, Lilly meggyilkolásával, a város ellene fordult. Lilly ráadásul Veronica legjobb barátnője volt, Jake fia, Duncan pedig azelőtt Veronicával járt. Azóta minden megváltozott, s mivel Veronica már nem tartozik a város gazdag gyermekeinek csapatához, szabadidejében inkább apjának segít az új nyomozóirodában, és közben igyekszik rájönni, hogy valójában ki is ölte meg Lillyt. ► Töredelmesen bevallom, ugyan hallottam róla, de Veronica Mars eddig kimaradt az életemből. A 3. évad után elkaszált sorozat tini-krimi-szappan keverék a jobb fajtából. Egy tipikusan amerikai tündérhercegnő (hosszú szőke haj, gyönyörű arc, jó test és éles ész) tragikus háttérrel (anyja elhagyta, barátnőjét megölik, őt megerőszakolják, az egész város megutálja...), aki a teljes összeroppanás helyett, megacélozva veti bele magát az ügyek felgöngyölítésébe. A párbeszédek, Veronica zsenialitása, a színészi játék, a főszál történései és csavarjai, a kapcsolatok alakulása, mind-mind olyan tényező, ami már talán egyenként is elég lenne ahhoz, hogy a kanapéba szögezzen, hát még így együtt. Ez a mára már több mint tíz évvel ezelőtt lezárt történet még mindig színvonalas szórakoztatást ígér.

Young Sheldon: Season 1 (2017-) - Comedy - Dir.: - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Az Agymenők című sorozat előzményszériája a 9 éves Sheldon Cooper és családja megpróbáltatásait követi nyomon. Nem könnyű a matekzseni gyerkőc élete Texasban, ahol a templomba járás és az amerikai foci a király. Miközben a tehetséges, ám kissé naiv és sérülékeny Sheldon a világgal foglalkozik, a családjának meg kell találnia a módját, hogy alkalmazkodjon hozzá. És nem elég, hogy Sheldon nincs egy intellektuális szinten a szüleivel és a testvéreivel, az iskolában is rendre gondjai vannak. ► Ha az Agymenőket nézve mindig is foglalkoztatott, hogy honnan ered Sheldon ismétlési mániája; mi történt akkor, amikor urániumot akart szerezni egy kísérletéhez és felbukkant az FBI; miért nem tanult meg vezetni; milyen apropóból született meg főhősünk által készített első kapcsolati szerződés, mi fán terem a matológia, valamint  még számos fontos kérdésre, akkor itt a te sorozatod. A Young Sheldon a bejelentésekor szimpla bőrlenyúzásnak tűnhetett, később viszont bizonyította, hogy van mögötte ötlet, és nem egyszerűen az olcsó fanservice-re épül. Természetesen sokszor utal az Agymenőkre, ennek ellenére a sztori akkor is követhető, hogyha nem értjük ezeket a régi rajongók felé tett kikacsintásokat. A Young Sheldon tehát családsorozatként a saját lábán is megáll, így annak is érdemes belenézni, aki az Agymenőket nem ismeri.

The Night Before (2015) - Adventure, Comedy, Fantasy - Dir.: Jonathan Levine - IMDb: 6,4/10; My rating: 6/10
Ethan, Isaac és Chris még gyermekkorukban találkoztak és barátkoztak össze egymással. A három kamasz több mint egy évtizeden keresztül, minden esztendőben összejött karácsony ünnepén, szentestén egy kis vidámság, és szórakozás elejéig. Most, hogy immár beléptek a felnőttkorba, a becses hagyomány véget ér, azonban annak érdekében, hogy az utolsó alkalom igazán emlékezetes maradjon számukra, elindulnak, hogy megkeressék a karácsonyi bulik Szent Grálját. ► Jonathan Levine (50/50, Warm Bodies, Snatched) forgatott egy haknit, amibe beugrott Joseph Gordon-Levitt, Seth Rogen, Anthony Mackie meg Jillian Bell, akiknek ez nem munka, sokkal inkább csak olyan, mintha követte volna őket egy-egy kamera egy átlagos napjukon. Aztán minden pont úgy alakul, ahogy kell, a srácok rendesen szétcsapják magukat, eldurran néhány altesti poén, némelyik betalál, némelyik nem, aztán… nagyjából ennyi. Bár belengetnek némi szociálisan érzékenykedő háttérinfót, végül aztán nem igazán kezdenek vele semmi, úgyhogy marad az amúgy is jó előre borítékolható állatság. A megszokott Seth minőséghez képest egész jó, a Levine nívóhoz egy picit gyengécske lett a The Night Before.

The Santa Clause (1994) - Comedy, Drama, Family, Fantasy - Dir.: John Pasquin - IMDb: 6,4/10; My rating: 5/10
Nagyon úgy néz ki, hogy az igazi Télapó megöregedett, s miután leesett egy háztetőről, teljesen alkalmatlanná vált a télapóskodásra. Scott, aki amúgy alaposan benne volt a balesetben, a hidegben felveszi a Télapó kabátját, s ezzel mit sem sejtve aláírt egy szerződést, így mostantól fogva ő a Mikulás. Képzeljünk csak el egy kimért üzletembert, akinek hatalmas pocakja és szép fehér szakálla nő, utálja a szarvasokat, mégis kénytelen szánra szállni és szétosztani az ajándékokat! Szóval ne lepődj meg, ha idén a szokásosnál kicsit furább Télapó mászik be hozzád! ► A Télapu sikerrel egyesíti az összes olyan klisét, amitől az emberek egy része már a „családi film” besorolás hallatán is kínosan kezdi érezni magát: erőltetetten jópofizós, geil és didaktikus, hogy még a szellemi fogyatékos nézők is biztosan megértsék, bizony a szív a legszebb kincs. A címszerepben szerencsétlenkedő Tim Allen a Télapu előtt csupán Amerikában számított mérsékelten ismert komikusnak, a film azonban a készítőket is meglepő sikert aratott, így további két folytatása is elkészült – egyik sem volt jobb az első résznél…

Christmas with the Kranks (2004) - Comedy, Family - Dir.: Joe Roth - IMDb: 5,3/10; My rating: 5/10
Luther Kranknek tele a hócipője a karácsonnyal. Feleségével egyetértésben úgy dönt, hogy fittyet hány a szomszédság elvárásainak meg a decembertáji közerkölcsnek, és melegebb éghajlatra utazik a szeretetünnep cirkusza elől. Már kész az utazólista, már haragosuk az egész utca, amikor a házaspár Peruban élő lánya bejelenti, hogy odahaza szeretne karácsonyozni... ► A családi vígjátékok és a cinikusabb hangvételű fekete komédiák furcsa keverékében két hétpróbás komikus, Jamie Lee Curtis és a Télapu-filmekből ismert Tim Allen igyekszik megőrizni méltóságát a burleszk-szerű jelenetekben, s eltökélt Nem-Karácsonyozókként felvenni a kesztyűt a karácsonypárti szomszédok hadával. Joe Roth - aki inkább producerként ér el jelentősebb sikereket - nehezen találja az átmenetet a hasra esések és a humor kifinomultabb formái között, mindenesetre elég igyekvő ahhoz, hogy már csak a nagy számok törvényei szerint is egyszer-egyszer célba találjon. A Kelekótya karácsony ugyanolyan szezonális áru, mint a kirakatokban ilyentájt megszaporodó élvezeti cikkek: semmi szükségünk rá, de nehéz kihagyni.

***

Egy kicsit szomorkás hét van mögöttem két francia filmmel, egy fél-dokumentum filmmel Peter Dinklage-dzsel a főszerepben és két nagyon várt, de inkább csalódásba forduló amerikai mainstream mozival... 

Phantom Thread (2017) - Drama, Romance - Dir.: Paul Thomas Anderson - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A csillogó 50-es években, a háború utáni Londonban Reynold Woodcock, a híres szabó (Daniel Day-Lewis) és nővére, Cyril (Lesley Manville) a brit divatvilág központi figurái: ők öltöztetik a királyi családot, a filmsztárokat, az örökösnőket, a felső tízezer tagjait, az első bálozókat és a rutinos dámákat a Woodcock Ház sajátos stílusában. Nők jönnek és mennek Woodcock életében, akik ihletet és társaságot biztosítanak a megrögzött agglegénynek, míg össze nem találkozik egy fiatal, magabiztos nővel, Almával (Vicky Krieps), aki hamarosan az élete állandó részévé válik, mint múzsa és szerető. Reynold eddig pontosan megtervezett és mintaszerűre szabott életét szép lassan szétzilálja a szerelem... ► Daniel Day-Lewis utolsó szerepét alakítja a Fantomszálban, a hatalmi játszmák és bőséges reggelik filmjében. Paul Thomas Anderson nagyon precíz és tudatos rendező, tehát filmjeiben minden elejtett szónak és céltalannak tűnő kameramozgásnak jelentősége van, így aztán a Fantomszál világát sem érezni kidolgozatlannak. Ugyanakkor ez a történet nem arról a közegről szól, amelyben játszódik. Valójában ez egy három szereplős film, és a hatalmi játszmákról, az irányítás lehetőségeiról szól. Az önimádó, szektavezér-típusú férfihős és a dominanciaharcok feszültsége miatt a Fantomszál Paul Thomas Anderson kettővel ezelőtti filmjére, a bámulatos The Masterre emlékeztet leginkább. De míg azt szó szerint is mesterinek éreztem minden részletével együtt, itt most a hosszú beállítások és eseménytelenség kombinációjával csordogáló 130 perces játékidőt jócskán megéreztem. A színészi munkát viszont akkor is könnyű csodálni, mikor egyébként érezzük, hogy nem ezzel a filmmel kett volna Daniel Day-Lewis-nak elbúcsúznia... 

Bao (2018) - Animation, Short, Family, Fantasy - Dir.: Domee Shi - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A hét és fél perces mesében egy kínai-kanadai édesanyát ismerünk meg, aki depressziós üresen maradt családi fészke miatt. Ám újabb esélyt kap az anyaságra, amikor az általa készített pici gőzgombócok varázslatos módon életre kelnek. ► A hihetetlen család 2 előtt a legtöbb moziban levetítésre került a Pixar Bao című rövidfilmje, ami a maga egyszerűségében is egy remek, megható családi történet. A „bao” szó egyébként két dolgot jelent kínai nyelven: az első azt, hogy gőzgombóc, míg a második értelmezése értékeset jelent, valamiféle kincset. És, hát mi is a legnagyobb kincsünk? 

Venom (2018) - Action, Sci-Fi - Dir.: Ruben Fleischer - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
Az űrből jön, és csak akkor létezik, ha egy másik lényen élősködhet. Gazdateste Eddie Brock (Tom Hardy) újságíró, de ő maga hidegfejű szadista, aki a világ létét fenyegeti, ám néha mégis kiáll az ártatlanokért. Pókember egyik különleges erejű, veszélyes és kiismerhetetlen ellenfele maga sem tudja, hogy a fény vagy a sötétség oldalán áll-e: különleges betegsége (mely egyben az emberek fölé emeli) néha a jók, néha a gonoszak közé sodorja. Abban az egész Univerzumot megrázó csatában, amely most vár rá, a jóságára és a gonoszságára is szüksége van. ► Adott az egyik legkeményebb Marvel-karakter és a szívtipró félisten Tom Hardy: engedjük hát szabadon a képzeletünket, és fantáziálgassunk csak arról, hogy milyen fantasztikusan izgalmas filmet lehetne ezzel a kombóval készíteni. Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, milyen lenne egy olyan film, amely egyetlen ponton sem közelíti meg a „fantasztikusan izgalmas” fogalmát... A probléma ott kezdődik, hogy a Marvel-producereknek Ruben Fleischer rendező vezényletével egy masszaszerű filmhibridet sikerült összehozniuk, amely anélkül kelt önálló életre, hogy az alkotók pontosan tudták volna, hogy mi lesz abból, amit megszobornak. A film első fele megfontoltan, ráérősen építkezik és az ebben résztvevő figurák képregényesen vázlatosak, de legalább vannak körvonalaik. Aztán mikor Eddie végre találkozik Venommal, akkor hirtelenjében minden megborul. De úgy, mintha a producerek berontottak volna a forgatókönyvírók írószobájába, felrúgták volna az asztalt azzal, hogy márpedig ennek a filmnek mostantól humorosnak és könnyednek kell lennie, és baromira fel kell pörögnie. Mintha a Men in Black kissé morbid idegenábrázolása találkozna a 80-as zsarufilmek folyamatosan veszekedő romantikájával és a szintén ezekben az időkben elterjedt idegeninváziós B-filmekkel, csakhogy mindeközben a felépített karaktereket a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt elnyeli egy idegen parazita, amely aztán se füle, se farka tettekre készteti őket... Összességében a Venom, mint film is olyan lett, mint a címszereplője: egy burjánzó, alaktalan forma, aminek van egy-két izmos húzása. 

My Dinner with Hervé (2018) - Biography, Drama - Dir.: Sacha Gervasi - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Hervé Villechaize már a filmes karrierje előtt is sikeres festő, fotós és modell volt, viszont mivel gyerekkora óta zaklatásoknak és élcelődéseknek volt kitéve a termete miatt, a depressziója és az öngyilkossági kísérletei miatt többször is hullámvölgybe került az élete. Kétszer megházasodott, de mindkétszer el is vált, végül 50 évesen, 1993-ban öngyilkos lett. Ezt az őrült tempójú, bulikkal, nőkkel, sikerekkel és bukásokkal bőven tarkított életpályát mutatja be tehát Peter Dinklage a My Dinner with Hervé című drámában. ► A Hervé vacsorára egyfajta memoár. Egy olyan színész emlékirata, akiről még csak azt sem lehet jó szívvel elmondani, hogy tehetséges volt abban, amit csinált - szemben Peter Dinklage-dzsel, aki (ismét) tökéletes a szerepben. Inkább egy freak-show benyomását keltette a szereplése, de fáradhatatlan exhibicionizmusa folyamatosan tolta az ismertség irányába. Aktuális filmünk így valójában nem gonosz és kizsákmányoló képben állítja be Hollywoodot és a showbizniszt, hanem csak azt közli, ez az élet nem való mindenkinek. A helyzet az, hogy Hervé nagyrészt saját magának köszönhette bukását. Élveteg, hedonista és kompromisszumot nem ismerő életmódja és telhetetlensége is bőven oda juttatta, ahova került. Sacha Gervasi a szokásos életrajzi filmekkel ellentétben megfürdeti a sárban, majd mégis felemeli Hervé Villechaize-t és méltó emléket kreál a kisember köré, akit sztároltak, sokszor kinevettek, de végső soron nem ismertek. Nem menti fel őt, de együtt tudunk érezni szenvedéseivel... 

Du vent dans mes mollets / Dandelionék (2012) - Comedy, Drama - Dir.: Carine Tardieu - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Rachel Gladstein félénk, 9 éves egyke, akit anyja, a tipikus "jiddishe mame" szinte megfojt kontrolláló szeretetével. Az új tanév elején Rachel megismerkedik Valére-vel, aki szöges ellentéte: gátlástalan, szókimondó, aki azonnal nagy hatással lesz rá. Kettejük barátságával párhuzamosan a szülők között is szoros kapcsolat alakul ki, különösen Valérie elvált anyja és Rachel apja között. Colette Gladstein növekvő féltékenységgel szemléli a férje és Catherine között kialakuló érzelmet és ezért kénytelen szembenézni házasságuk elszürkülésének okaival. ► 2012-ben a francia filmek kedvelőinek nagy meglepetést okozott ez a regényadaptáció, nevezetesen Raphaele Moussafir gyerekekről, de inkább felnőtteknek szóló „Du vent dant mes mollets” című alkotásának filmre vitele. A keserédes történet sikerének titka egyrészt talán az, hogy a gyerekek lelkivilágához nem negédes leereszkedéssel, hanem humorral és empátiával közeledik, másrészt pedig, hogy a szomorúságot és a vidámságot megfelelően kombinálja. Igazából csak a lezárással van problémám, a film végi események kissé előkészítetlenek, de talán ez is kell ahhoz, hogy végül ne ennek tulajdonítsunk nagy súlyt, amikor visszagondolunk a történetre. Megható, kedves, vicces.

Tout le monde debout / Szerelembe gurulva (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Franck Dubosc - IMDb: 6,4/10; My rating: 7/10
Jocelyn sikeres üzletember, híres nőcsábász, megrögzött hazudozó és szerepjátékos, az egyéjszakás kalandok bajnoka. Miközben orvos barátja tanácsára megpróbálna leszokni minderről, hódító énje ismét felülkerekedik. Ezúttal kerekesszékesként hajt rá egy bombázóra. Egészen addig, amíg a lány be nem mutatja neki mozgássérült nővérét, Florence-ot. Ettől kezdve a szerep állandósul... Lehet-e mentség a szerelem a hazugságra? Meddig tartható fenn a szerepjáték egy párkapcsolatban és milyen áron? ► A forgatókönyv írók élettel és egyediséggel töltötték meg a szereplőket, jól kidolgozottak és könnyű velük azonosulni. Franck Dubosck filmje klasszikus romkom, annak minden kötelező elemével – félreértés, elválás, újra egymásra találás -, de a szintén francia Életrevalókhoz (Intouchables) hasonlóan az emberségről tesz tanúbizonyságot: ebből a történetből is árad az az életigenlő pozitivizmus. Számtalan olyan témájú film született már, amiben az öregedő agglegény úgymond az érzelmei áldozata lesz és végre megállapodik. Így bár az ismert sablonokból építkezik, melyen a mozgássérült téma frissít valamennyit. Ugyanígy a humor repertoárnak is a témához kapcsolódó komikumai a frissebb darabjait láthatjuk. A főszereplő charme-ja, és partnerének bája működik. Összességében egy élvezhető romantikus vígjáték.

***

Vége lett az Aranyéletnek. Végül, úgy érzem, nagyjából sikerült az HBO-nak kitöltenie azt az űrt, ami Endre bá után maradt az előző évad végén. Ebbe a hétbe most csak ez a 8 rész fért bele...

Aranyélet: Season 3 (2018) - Action, Drama, Thriller - Dir.: Zsombor Dyga - IMDb: 7,3/10; My rating: 8/10
Miklósiék végre a mindig áhított aranyéletet élik. Ám a vérrel és árulással szerzett jólét békés felszíne alatt továbbra is forrnak az indulatok. Vajon összeegyeztethető a család, a hatalom, a karrier és a tisztesség? ► Hát vége. Miklósiéktól el kell köszönnünk, de talán jól is van ez így. Krigler Gábor showrunner azt mondta, tudnák még folytatni ezt a sztorit, de minek, és valahogy úgy vagyok én is ezzel, hogy talán még néznék több évadot is erről a rettenetesen elcseszett családról, de minek. Így van jól, hogy vége. És igazából jól van vége, még ha nem is vagyok vele teljesen elégedett. Engem mindig is érdekelt, így talán ezért is tetszett az aktuálpolitikai vonal erősítése a záró évadban, bár az Aranyélet mindig is próbált aktuális lenni a magyar valóság bemutatásában. Ráadásul ezt úgy, hogy ezeket a részeket másfél-két éve kezdték el írni... Persze, tennénk fel a költői kérdést, mi is változott azóta? SPOILER Egyértelmű volt, hogy a készítők minden családtag esetében csúcsra járatták a konfliktusokat - egyes karakterek esetében már-már túlfeszítve a húrt -, hogy aztán minél látványosabb legyen a "bukás". A túlzások talán szándékosak volt több esetben, ami ilyenkor szimbolikus töltetet kap (a lopott pénzről való döntés, a gyerek világrahozatala), ami aztán mind a választott új élet irányába vitte a család sorsát. A végére egy nagy időugrás is belefért, és jöhetett a csendes zárás. Volt, amit lehetett volna rövidíteni (pl. Janka szenvedése) és máshol jobban kibontani, illetve sokkal jobban megoldani technikailag (Janka gumiarca), de összességében így is egy remek, az utóbbi évek legjobb hazai készítésű sorozatának záró évadát láthattuk! Még több ilyet!

***