FILMAJÁNLÓ - 2018w26

02 Jul
Közzétette biroph, 2018-07-02 20:05

A filmnézés tekintetében az idei év egyik legintenzívebb hetén vagyunk túl: a How to Get Away with Murder jogi-krimi 45 perces epizódjaiból lenyomtuk a 2 évad bő felét és egy epizód híján letudtam a Rick and Morty 3. évadát is, plusz még 5 filmet is... A sorozatokról ezentúl majd csak akkor írok, ha egy teljes évadon túl vagyunk, úgyhogy most lássuk a filmeket:

True Lies (1994) - Action, Comedy, Thriller - Dir.: James Cameron - IMDb: 7,2/10; My rating: 8/10
Harry Tasker (Schwarzenegger) hivatásos szuperkém, aki munkáját nagystílűen végzi. Bevetés közben még arra is jut ideje, hogy tangót lejtve elcsábítsa az est legszebb nőjét, hogy aztán egy jól időzített robbantással biztosítson magának kiutat. Akár James Bond is lehetne, ám vele ellentétben otthon egy család várja. Unatkozó neje (Jamie Lee Curtis) kalandot keresve egy magát éppen titkosügynöknek kiadó nőcsábász autókereskedő (Bill Paxton) hálójába kerül. Amikor ezt Harry megtudja, a teljes kémhálózatot igénybe veszi, hogy utánajárjon annak, hogy a felesége tényleg megcsalja-e. ► A True Lies annak ellenére hibátlan egységet alkot, hogy rendre látványos műfajváltásokon megy keresztül. A kezdés akármelyik James Bond-filmnek a díszére válna, nem egyet le is aláz közülük. Cameron első és mostanáig utolsó akció-vígjátéka volt ez, ami nagy kár, mivel olyan remekül hangolja össze a két zsánert, hogy azt tanítani kellene. Úgy építi fel lépésről-lépésre a feszültséget, hogy közben a legnagyobb könnyedséggel oldja jól időzített poénokkal. A technikailag maximálisan felkészült Cameron nem is az akciók kivitelezése miatt aggódott, hanem, hogy a film humora vajon működni fog-e. Az igazat megvallva egy-két olcsó poén becsusszan, amúgy a True Lies vígjátékként is nagyszerű szórakozást nyújt. Cameron egyszerre képes komolyan venni a kémek és terroristák világát miközben ki is parodizálja őket. A True Lies, ha leválasztjuk róla a külsőségeket, még akkor is egy pazar műfajkoktél, amit bármikor szívesen megnézek.

Peter Rabbit (2018) - Animation, Adventure, Comedy, Family, Fantasy - Dir.: Will Gluck - IMDb: 6,6/10; My rating: 5/10
Péter és nyúl rokonai imádnak besurranni az idős McGregor kis kertjébe, amit dolgosan szeret megművelni és nyúlmentesen tartani. Ám a nyulak úgy érzik, a kiskert az ő tulajdonjogukban áll. Ezért folyamatosan megy a küzdelem McGregor és a nyulak között, míg végül az idős kerttulajdonost egy szívinfarktus el nem viszi. A nyulak megörülnek és egy hatalmas bulit csapnak erdei barátaikkal a birtokon, de minden csoda három napig tart: új tulaj költözik a birtokra, és esze ágában sincs nyulakkal osztozni... ► Az élőszereplős-3D animációs hibrid vonal igen széles skálán mozog minőségben, de a Paddington-filmek és most ezzel a filmmel elérkeztünk oda, hogy semmi kivetnivalót nem találhatunk a technikai megvalósítás terén. Beatrix Potter Nyúl Péter című meséje egyébként nem egy mai darab; a művésznő mesekönyvének legelső kiadása még 1902-ben látott napvilágot. A nyuszik kalandjairól szóló történet azonban rendkívüli népszerűségnek örvendett még a század végén is, olyannyira, hogy rajzfilm sorozat is készült belőle. Gluck rendezésében egy 4-10 éveseknek szóló bárgyú mesét kapunk, amiben a történet maga kiszámítható és nem túl tartalmas, miközben tömve van a gyerekeknek szóló angolhumoros gegekkel, erősen túlzásba vitt slapstick humorral, sztereotíp állati tulajdonságokból adódó olcsó poénokkal. Ami egy kicsit felfelé kanyarítja a pontszámot, az Domhnall Gleeson alakítása, a zene...

L'amant double (2017) - Drama, Romance, Thriller - Dir.: François Ozon - IMDb: 6,2/10; My rating: 5/10
Chloé egy szorongó, letört nő, aki nem találja a boldogságot egészen addig, amíg nem beleszeret terapeutájába. Pár hónap múltán össze is költöznek, és problémái azonnal távolodni kezdenek tőle. Elmúlik a hasfájása és munkát is talál magának. Azonban olyasmit tud meg a férfiról, ami döntően befolyásolhatja addigi és további életüket... ► A Dupla szerető szinopszisából egy alapvetően izgalmas, de a jól bevált formulát nem igazán bolygató krimi-thriller képe sejlik fel előttünk, de sajnos mégsem azt kapjuk, amire vártunk... Az alkotás nyakig van öntve Ozon elborult fantazmagóriáival, amik az összképet meglehetősen öncélúvá teszik. Pedig a szexuális vágyak elfojtása, vagy önmagában az erotika köré is lehetne egy helytálló, kerek üzenetet építeni. Azonban Ozon agymenése a semmibe fut ki. A látványvilág is olyan steril és rideg, ami megfosztja a krimik egyik legfontosabb elemétől, az erős atmoszférától, ami beszippantja a nézőt. A film formai kivitelezése minden erénye ellenére egyszerűen kevésnek bizonyul, hiszen a cselekmény leginkább egy másodosztályú, artisztikusnak szánt tévéfilm színvonalánál ragad meg.

The Big Sick (2017) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Michael Showalter - IMDb: 7,6/10; My rating: 8/10
A nappal Uber-sofőrként güriző, este pedig kezdő stand-up komikusként nevettető Kumail és a terapeutának tanuló Emily (Zoe Kazan bámulatos) az aspiráns humorista egyik fellépésén jönnek össze, sokáig pedig nem is akarják elhinni, hogy járnak. Mikor azonban Emily rájön, hogy Kumail hithű muszlim szülei minden családi vacsorán bemutatnak a férfinak egy-egy feleségjelöltet és, hogy kettejük viszonya a pakisztáni pereputty olvasatában tiltott és jövőtlen, kapcsolatuk véget ér... vagy mégsem. ► A The Big Sick Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon mesterműve. A pakisztáni komikus (Szilícium-völgy, Portlandia) és felesége közösen vetették papírra megismerkedésük nem mindennapi, igaz (jó, félig-meddig igaz) történetét. Ebben Kumail a főszereplő, aki keresztülveri magát a mindennapi rasszizmus vicces és kevésbé vicces stációin, generációs ellentéteken; borzasztóan, vagy épp emlékezetesen szerepel a színpadon; szüleivel és kulturális örökségével szemben kiáll azért, amit igazán hisz: hogy nem tudja, miben hisz, kivéve azt, hogy oda van egy amerikai lányért. Michael Showalter műve érzelmi komplexitása ellenére is meghökkentően egyszerű és könnyed film, mely példátlanul lazán, jó arányérzékkel és komolytalan eleganciával kerüli ki a műfaji sablonokat. 

A Quiet Place (2018) - Drama, Horror, Sci-Fi, Thriller - Dir.: John Krasinski - IMDb: 7,8/10; My rating: 7/10
Világunkat látszólag sebezhetetlen, ragadozó lények foglalták el, melyek a legkisebb zajra is azonnal lecsapnak prédájukra, kíméletlen, halálos erővel. Egy leleményes családnak sikerült életben maradnia teljes csendben, úgy, hogy elnyomnak minden lehetséges zajt, ami a mindennapi életükkel jár. Egyik gyermekük már odaveszett a borzalomban, így a szülők és a két megmaradt gyermek a gyásztól sújtva küszködnek a túlélésért... és megpróbálnak minden lehetséges módon felkészülni egy újabb gyermek születésére... ► John Krasinski (kedvelem) sikeresen meghódította Emily Blunt (imádom) szívét és 2010 óta egy párként élnek együtt, két gyermekkel. John, ha már nem lett A listás színész - Blunt azért belecsúszik -, írt egy kiváló kis kamarahorrort a nejének, amiben neki is van néhány remek jelenete. A Hang nélkül nem egy fordulatos és bonyolult sztorit bemutató film, igazából csak egyetlen, már agyonhasznált filmes eszközt alkalmaz, ám ezt mesterien teszi, a története pedig azt példázza, hogy többre megy egy filmes, ha nem agyalja túl a dolgokat. Nem hibátlan alkotás (néha borzalmasan tátongó cselekmény-lyukakat kell kikerülnünk tudatosan, hogy élvezhessük a sztorit, meg talán túl sokszor használ hagyományos, olcsó thriller-ijesztgetéseket – itt érződik a filmen Michael Bay gondoskodó produceri keze), viszont kitűnő ritmusérzéke, hangi dramaturgiája, színészi alakításai és ütős alapötlete miatt nincs szívem nagyon lehúzni... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.