FILMAJÁNLÓ - 2018w19

16 May
Közzétette biropsze, 2018-05-16 20:00

Május második hetében kicsit többet olvastam (Richard Dawkins: Az önző gén, 2005; Brendel Mátyás: Miért vagyok ateista?, 2016), de azért bevégeztük pornóipar felvirágzásáról szóló sorozatot, majd egy sokáig halogatott Marvel volt soron és "véletlenül" újráztam egy gyerekkori kedvencet is...  

The Gods Must Be Crazy (1980) - Comedy - Dir.: Jamie Uys - IMDb: 7.3/10; My rating: 8/10
Xixo és társai, a busmanok évezredek óta Afrika eldugott szavannáit lakják, őseikhez hasonlóan békében és harmóniában élnek egymással, távol minden civilizációtól. Ám egy napon egy felettük elhaladó repülőgépből kidobnak egy Coca-Colás üveget, amely megzavarja törzse életét, és onnantól kezdve élete célja elvinni az átkozott üveget "a világ végére", egy felhőktől övezett fennsíkra, hogy megszabaduljanak az üvegtől származó rontástól. ► Jamie Uys filmje nemcsak a szinte ősközösségi körülmények között élő busmanok (szó szerint "bozótemberek") lelki tisztaságáról szólt, hanem civilizációtól megfertőzött társaikról, az afrikai operettpuccsokról, és az újgyarmatosítókról egyaránt. A filmben szállóigévé vált, hogy a "fehér ember" a busman nyelvben azt jelenti: "hülye". A világhírű groteszk gyerekkorom egyik kedvence volt, és bár nem ezt a filmet kerestem - hála a fantáziátlan hazai címfordításoknak - mégis ráakadtam, és örömmel néztem újra, mosolyogtam végig a nagyon is tanulságos történetet!

The Deuce: My Name Is Ruby (2017) - Drama - Dir.: Michelle MacLaren - IMDb: 8.6/10; My rating: 8/10
The Deuce: Au Reservoir (2017) - Drama - Dir.: James Franco - IMDb: 8.7/10; My rating: 9/10
A Deuce az 1970-es évek elején játszódik New Yorkban, és a pornóipar kialakulását mutatja be prostituáltakon, rendőrökön, striciken, maffiózókon, bohém fiatalokon és félig illegális szexboltokon keresztül kifejezetten a 7-es és 8-as sugárút között található 42. utca közvetlen közelében. Ennek a szakasznak volt a gúnyneve a The Deuce (nagyjából A Rosseb). ► Az utolsó két részt, meg talán az előtte néhányat is kicsit lassúbbnak éreztem a kelleténél, bár egyáltalán nem mondhatom, hogy unatkoztam volna rajta. Csak valamiféle teleregényes eseményfolyam érzésem lett amikor érezhetően minden karakter történetét így vagy úgy, de le akarták zárni az évad végére. A sorozatról az előző hetekben megírt pozitív véleményem jottányit sem változott a 8. rész végére sem, csak ajánlani tudom mindenkinek! 

Spider-Man: Homecoming (2017) - Action, Adventure, Sci-Fi - Dir.: Jon Watts - IMDb: 7.5/10; My rating: 7/10
Peter Parker izgatottan tér haza, miután megküzdött Amerika kapitánnyal és embereivel. Fantasztikus érzés volt számára, hogy ilyen arcokkal lóghatott együtt, és látja, hogy bizony nagy feladatok is várhatnak rá, beléphet a Bosszúállók közé, harcolhat szörnyekkel, űrlényekkel, megmentheti a világot, lepacsizhat Hulk-kal, tehát minden eljött számára, amire mindig is várt. A baj csupán az, hogy még csak 14 éves, ott a suli, a vizsgák, a tanulás, a haverok, a barátok, az ellenfelek, a pubertás, pályaválasztás, hobbik, és persze a csajok. De Peter az iskolában maximum egy kis okostojás, és azt, hogy ő a Csodálatos Pókember, senkinek sem mesélheti el... ► Megint egy reboot... bosszankodtam rajta, mikor először meghallottam, hogy Toby Maguire és Andrew Garfield után most egy újabb szereplő húzhatja magára a pókjelmezt. Újabb "bőr", újabb próbálkozás, nem lesz ez így jó... De ha nem is lett kiemelkedően jó, azért nem volt ez egyáltalán rossz sem. Halvány remény, hogy ha a szereplő esetleg újra cserélődik is, de a Marvel legalább megtalálta a jó irányt a karakter formálásában és helyét az univerzumban. Kicsit olyan a Pókember: Hazatérés, mintha a Kick/Ass PG -13-as verzióját néznék: adott egy kicsit lúzer, esetlen kamasz fiú, akinek minden vágya, hogy igazi szuperhős legyen, pedig még bunyózni se tud. Hőstettei kimerülnek a biciklitolvajok lefülelésében és idős nénik útbaigazításában. Görcsösen ragaszkodik pókjelmezéhez, de idővel rá kell jönnie, hogy nem a ruha teszi az embert, és szuperképességek nélkül is lehet valaki hős. A Spider-man: Homecoming nagyon jól indít, és ezt a színvonalat sikerül majdnem végig fenntartania. Az egész filmet átjárja egyfajta kellemes nosztalgikus hangulat, mivel olyan mintha egy 90-es években készült tinivígjátékot néznénk, csak ebben vannak szuperhősök és szupergonoszok is. A film humora egészen jó, amihez azért kellett Tony Stark és Happy Hogan segítsége is. Tom Holland szerintem bevált, részemről maradhat...   

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.