FILMAJÁNLÓ - 2018w18

07 May
Közzétette biroph, 2018-05-07 20:00

Május első hetében folytattuk az amerikai pornóipar felvirágzásáról szóló sorozatot, majd pótoltam két régi elmaradásomat 2013-ból és újráztam egy 2014-es Marvel-t...  

The Deuce: I See Money (2017) - Drama - Dir.: Alex Hall - IMDb: 8/10; My rating: 8/10
The Deuce: What Kind of Bad? (2017) - Drama - Dir.: Uta Briesewitz - IMDb: 8.2/10; My rating: 8/10
The Deuce: Why Me? (2017) - Drama - Dir.: Roxann Dawson - IMDb: 8.2/10; My rating: 7/10
The Deuce: The Principle Is All (2017) - Drama - Dir.: James Franco - IMDb: 8.2/10; My rating: 8/10
The Deuce: Show and Prove (2017) - Drama - Dir.: Ernest R. Dickerson - IMDb: 8/10; My rating: 8/10
A Deuce az 1970-es évek elején játszódik New Yorkban, és a pornóipar kialakulását mutatja be prostituáltakon, rendőrökön, striciken, maffiózókon, bohém fiatalokon és félig illegális szexboltokon keresztül kifejezetten a 7-es és 8-as sugárút között található 42. utca közvetlen közelében. Ennek a szakasznak volt a gúnyneve a The Deuce (nagyjából A Rosseb). ►Az utcák a Deuce-ban nem fülledtek, hanem mocskosak, bűzlenek a bűntől, és pont annyira kilátástalan mindenkinek a helyzete, mint azt megszoktuk a Treme-ben vagy a Drótban. És ebben zseniális ismét az HBO, hogy egy ilyen, látszólag nem túl komplikált témát (a pornóipar kialakulása) látszólag egyszerű emberek nyomorult sorsán mutatja be olyan hitelességgel, mintha csak egy nagyon karakteres szereplőkkel készült dokumentumfilm lenne. A Deuce egyszerre remek korkörkép a '70-es évek Manhattanjéről, sokkolóan részletes bemutatása a nők kihasználásának és a férfiak sovinizmusának, miközben egy pillanatig sem mutat morális felsőbbrendűséget a szereplői felett. Itt mindenki 100 százalékot nyújt, a színészek többsége rég a komfortzónáján túl játssza a szerepét, a mellékszereplők mind markáns egyéniséget, a képi világ korhű, a zene szinte minden esetben bomba... a második évad berendelése azt mutatja, hogy az utolsó két részen sem ronthattak sokat a készítők! A héten meglátom...

Enemy (2013) - Mystery, Thriller - Dir.: Denis Villeneuve - IMDb: 6.9/10; My rating: 7/10
Adam Bell (Jake Gyllenhaal) egy zaklatott történelemprofesszor, akit jóformán semmi sem érdekel, még csodaszép barátnője (Melanie Laurent) sem. Egy szép napon kollégája ajánlására megnéz egy filmet, amelyben felfigyel egy férfire, aki az ő kiköpött mása. Adam nyomozni kezd, majd nem sokkal később meg is találja alteregóját, Anthony Clairt, ám kettejük találkozása nem várt következményekkel jár. ► Az Enemy egy pszichológiai thriller, ami akkor a leghatásosabb, ha minden részletét magad fedezed fel, ismered meg lassan a szereplőket, és rakod össze a kirakós darabjait. A rendező nem ad semmit a szádba. Nézed a filmet, gondolkodsz rajta, hogy mi történhet, aztán egyszer csak vége van az egésznek, mindenféle magyarázat és lezárás nélkül, te pedig csak meredsz előre, csendben bámulva a stáblistát. Próbálod megérteni, hogy mi volt ez az egész, mi lett a főszereplővel, kutakodsz, utána olvasol mások véleményeinek, és felállítasz egy elméletet, ami szerinted igaz lehet... A történet legalább annyira párkapcsolati-, mint egzisztencialista dráma, amely önmagunk megismerésével, a felelősségvállalástól való félelemmel és a múlt feldolgozásával is foglalkozik, mindezt egy szövevényes kirakósba bújtatva. Aki látott már Dennis Villeneuve filmet - nem, a Prisoners nem jó példa -, vagy inkább Lynch, Cronenberg, Refn bármelyik alkotását, akkor tudják, hogy hová tegyék ezt a filmet is, és nem fognak anyázva söröspoharat a vászon felé lóbálni az utolsó jelenet után. Nem mindig ilyenre vágyom, de ezért nem unom meg a filmeket soha... 

Gangster Squad (2013) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Ruben Fleischer - IMDb: 6.7/10; My rating: 6/10
Los Angeles, 1949. Egy zsidó bokszolóból lett gengszter (Penn) a markában tartja az egész várost, bíróstól, rendőröstől. Mindenki retteg, vádat emelni nem lehet, tanúskodásért halál jár. De van egy kemény rendőr, akin nem fog a megfélemlítés, hiszen neki a becsület és a tisztesség mindennél többet ér, még a saját maga és várandós felesége életénél is. Aztán úgy dönt, hogy átlépi a törvényes határokat, hogy végre leszámoljon a várost fenyegető Gonosszal. ► Ugye, hogy milyen eredeti? A film első fele nagyban emlékeztet Nolan első Batman-filmjére, csak az a baj, hogy kifelejtették ebből a közegből Batmant, aki az egész történetet képes – a maga valószerű valószerűtlenségével – egy metaforikus mesévé emelni, és a film azáltal tud a félelemről értekezni, anélkül, hogy ezt a képünkbe kéne nyomnia. Itt viszont, bár irtó nagy szavakkal kezdődik és végződik a film, mindenféle intellektuális katarzis elkerül minket. A karakterek vázlatosak, idegesítően klisések. A film sajnos képileg sem erős. Az egyetlen, aki ténylegesen kilóg a körből, az Gosling. Néhol azt látni, hogy kapott egy remek öltöztetőt, aki imádta mindenféle öltönyökbe belepakolni és különböző kalapokat húzni a fejébe, de azt is, hogy ő sem vette teljesen komolyan a dolgokat. A film másik erős része az akciójelenetek, amik talán elsősorban egy remek hangmérnöknek köszönhetik hatásukat. Kétkezi bunyónál ropognak a csontok és az állkapcsok, a fegyverek fülsértően, de hatásosan szedik szét a berendezést a szereplők körül. És ezzel meg is mentik valamelyest a filmet, legalábbis nézhetővé, néhol kifejezetten szórakoztatóvá emelik, ha emlékezetessé nem is. 

Guardians of the Galaxy (2014) - Action, Adventure, Sci-Fi - Dir.: James Gunn - IMDb: 8.1/10; My rating: 7/10
1988-ban indulunk, a kis Peter Quill édesanyja éppen távozik az élők sorából, amikor is a srácot űrkalózok elrabolják, és elviszik egy picit odébb a Földről. Amikor is felnő, Yondu, a mentora számára ellop egy titokzatos gömböt. Eddig rendben is lenne az egyszerű fosztogató élete, azonban a nagy és csúnya és gonosz Ronan is szeretné megszerezni ezt a titokzatos valamit, nem is beszélve a galaxis mindenféle kereskedőiről. Star-Lord, vagyis Peter éppen ezért elég sok ember / zöld emberforma / mosómedve / alacsony szókinccsel megáldott fa célpontjává válik. Amikor aztán börtönbe kerül, kénytelen szövetséget kötni velük, hogy hamarosan már az egész galaxis megmentéséért kelljen harcolniuk. ► Három évvel ezelőtt mindenkit meglepett, hogy még a Marvel-képregényekben is marginális szupercsapatnak számító A galaxis őrzői filmes adaptálása nem csak simán jól sikerült, de konkrétan óriási kasszasiker és popkulturális kiindulópont lett. A Marvel-filmek persze sematikusak ugyan, de újra meg újra olyan kockázatot vállalnak, melyet egyik más stúdió sem mert korábban (most meg hanyatt-homlok próbálják lemásolni a képregényfilmes ház receptjét): ekkora méretben, ilyen formátumban nem bejáratott rendezőkkel, leírt vagy tök ismeretlen színészek főszereplésével, másodvonalbeli hősökkel nagyon nagyot - több évre, évtizedre kiterjedő történésfolyamban, több tucatnyi, egymással összefüggő filmekben - álmodva. Itt nincs sok felhánytorgatnivaló, és sokkal, de sokkal jobban stimmel az egész univerzum, mint pl. a Star Wars esetében, amit a készítőknek az utolsó résszel sikerült inkonzisztens óvodás dedóvá degradálniuk. Visszatérve... két nagyon fontos alkotóeleme van még a Galaxis őrzőinek, ami miatt kiemelkedik mégis az sci-fi akciómozik felhozatalából. Az egyik a zene: a kellemes kis 70-es, 80-as évekbeli soundtrack, ami különösen nagyon tud ütni. A másik a humor. Ok, eddig is kaptunk viccelődéseket a Marvel filmekben, néhány Tony Stark poénon egész jól lehet vigyorogni, itt viszont - jó értelemben véve - többször fullba tolják a kretént. Rengeteg apró utalás, kőkemény beszólások, idióta poénok úgy, hogy egyáltalán nem válik erőltetetté – ritka az ilyen. Az alakítások is rendben... Chris - sokkal jobb Han Solo lett volna - Pratt erre a szerepre született. Összességében egy igazi nyári blockbuster, kellemes csalódással.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.