FILMAJÁNLÓ - 2018w16

23 Apr
Közzétette biroph, 2018-04-23 20:00

Április harmadik hete is alapvetően sorozatnézéssel telt. Berántott minket a téma, bár a Black Mirror egyes epizódjai eléggé erősen szórnak. A hétvégén pedig a baráti társasággal, látatlanban, bevállaltuk a tavalyi év egyik Oscar-jelöltjét... 

The Greatest Showman (2017) - Biography, Drama, Musical - Dir.: Michael Gracey - IMDb: 7.8/10; My rating: 8/10
P.T. Barnum szegény család sarja, aki az 1800-as évek Amerikájában pont egy tehetős háttérrel rendelkező hölgybe szeret bele. Ettől fogva életében nem csak a mindennapok átvészelése, de a lehető legideálisabb körülmények megteremtése is létfontosságú szerepet kap, hogy családja semmiből se szenvedhessen hiányt. Barnum mindent feltesz hát, hogy olyan szórakozást nyújtson a leendő közönségnek, mint azelőtt még soha senki. Összeverbuvál néhány meghökkentő fizikai attribútummal bíró személyt, hogy velük hódítsa meg a világot, annak legelső cirkuszában. ► Lehet, hogy P.T. Barnum nem volt a legnagyobb showman, de az biztos, hogy ő annak adta el magát. A róla készült film is ilyen: nem a legjobb, mégis úgy tesz mintha. P. T. Barnum hihetetlen dörzsölt játékos volt, és rövid időn belül gyakorlatilag feltalálta a showbizniszt, és a cirkuszok mai formáját. A sors fintora, hogy az általa alapított cirkusz, amely valaha a világ legnagyobbika volt, éppen egy évvel ezelőtt, 146 évnyi fennállás után zárt be. P.T. Barnum története tehát több szempontból is kosztümös, színes zenés feldolgozás után kiáltott... ami tényleg remekbe szabott, de a pazar látvány és hangzás közepette - Dolby Atmosban tényleg frenetikus - két dolgot nagyon hiányoltam belőle: az egyedi történetet és a cirkuszi attrakciónak a bemutatását. A történet folyama, a jelenetek mindegyike - kivétel nélkül - teljesen kiszámítható (a szülői, családi, üzleti és egyéb magánéleti konfliktusok), a jelentősebb fordulópontok elnagyoltak (a hitelfedezet megszerzése stb.), persze sok esetben a való élet is épp ennyire sablonos... A legnagyobb problémám viszont tényleg az, hogy a különös-különleges emberek színpadon/porondon való "körbejárkálásából" hogyan is nőtte ki magát egy cirkuszi előadás. Bemutatnak ugyan néhány akrobatikusnak tűnő lengedezést, de valójában nem látunk semmi többet egy-egy jól megkoreografált rövid táncnál. De hogy a soknak tűnő negatívum mellett azért meg is indokoljam, hogy mire adtam azért azt a nyolcast... Nem volt hibamentes a CGI állatsereg sem, de a látványvilág, a mégis érdekes cselekmény, Hugh Jackman karizmatikus játéka, aki már a 2009-es Oscar díjátadón is elkápráztatott minket a tánc- és énektudásával, na és azok a dalok (!) remekül működnek együtt. Az élményfaktor tehát rendesen emelt nálam az értékelésen, és már most látszik, hogy a fent leírtakból adódó kettősség erősen benne van a filmmel kapcsolatos reakciókban is... sokan nem fogják szeretni, de azok közé tartozom, akik talán majd még újrázni is fogják. 

Black Mirror: The Waldo Moment (2013) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Bryn Higgins - IMDb: 6.8/10; My rating: 7/10
Black Mirror: White Bear (2013) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Carl Tibbetts - IMDb: 8.1/10; My rating: 7/10
Black Mirror: Be Right Back (2013) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Owen Harris - IMDb: 8.1/10; My rating: 7/10
Black Mirror: The Entire History of You (2011) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Brian Welsh - IMDb: 8.7/10; My rating: 8/10
Black Mirror: Fifteen Million Merits (2011) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Euros Lyn - IMDb: 8.2/10; My rating: 8/10
Black Mirror: The National Anthem (2011) - Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Otto Bathurst - IMDb: 7.9/10; My rating: 6/10
A Fekete tükör egy brit antológia-sorozat, melynek alkotója Charlie Brooker. Különálló epizódjai az információs társadalom és a technológiai fejlődés veszélyeit mutatják be egy-egy disztópikus történetben. Minden rész eltérő szereplőgárdával rendelkezik, sőt, eltérő valóságokban játszódnak. ► A képzelőerő termékeny talaján tovább növesztett technikai fejlettség és annak esetleges társadalmi visszaható ereje, ahol a becsvágy, a véletlen és a tudományos-fantasztikum félig mesés, félig lehetséges álvalóságot szül késélen táncoló helyzetekkel és váratlan fordulatokkal... nagyjából így lehet összefoglalni a történeteket konkrétumok nélkül, ami nálam alapjában véve rendben is lenne a részek többségében. Egy-egy epizódtól az erős és gyakran tényleg fekete szatíra miatt nemigen lesz jó kedve a nézőnek, mégis olyan szórakozást kínál, amire kevés másik mai film vagy sorozat képes. A sorozat nem az a didaktikus típus, nem hangzik el a szereplők szájából a nagy tanulság, itt tényleg pörög az agy egy-egy 50 perces történet után, hogy akkor most mi is történt?, hogyan kell értelmezni ezt a lezárást? A hepiendet sokszor hiába várjuk, legtöbbször pedig még folytatásért kiállt a történet, ritkábban hiányzik a motiváció vagy érezzük kevésnek az döntések mögötti informáltságot. De ezzel együtt is, az első két évad eddig látott részeiben nagyjából a fele hozza a magasabb színvonalat, de a gyengébb epizódokat sem bánjuk meg, hogy láttuk. Tudom, hogy ezt így ennyiből nehéz lehet megérteni... nézzetek bele a magasabbra értékelt részekbe és érteni fogjátok!

***
Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.