alwayswatching.hu

Ez volt - bizonyos értelemben teljesen véletlenül - a szerelmi háromszögek hete... Elővettem még két hatvanas évekbeli klasszikust és kivégeztük a How to Get Away with Murder 3. évadát is...

5 to 7 (2014) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Victor Levin - IMDb: 7,1/10; My rating: 6/10
Brian, a feltörekvő ifjú író találkozik Arielle-lel, az egyik New Yorkban dolgozó francia diplomata kifinomult feleségével. Bár az asszony idősebb nála, és két gyermek anyja, Brian belehabarodik és viszonyt kezdenek. A kapcsolatukat azonban rossz szemmel nézik a fiatalember hagyományos értékrendet valló szülei. A gondok akkor kezdődnek, amikor a szerelmes Brian többet szeretne a hotelben eltöltött egy-két pásztoróránál. ► "Tudod, az élet pillanatok gyűjteménye. Az a lényeg, hogy minél több jó pillanatod legyen." A nyílt kapcsolatokat mindig úgy magyarázzák, hogy a pár mindkét fele (szexuális) szabadságot akar adni a másiknak, biztosítva ezzel azt a társának, hogy tényleg boldoggá akarja őt tenni a házasságukban is. Ez azonban soha nem csak egy "sima" swinger klubbos szabadjegy vagy egy alkalmi prosti, hanem egy érzelmekkel teli másik kapcsolat, ami persze determinálja a konfliktust... Szóval számomra érthetetlen az alapszintu, ráadásul a Bérénice Marlohe és szegény Anton Yelchin között sem működött az a bizonyos kémia, pedig az alakításokkal egyik esetben sem volt probléma. Ennek ellnére az aktuális hangulatom és talán a körülmények miatt, de sokkal jobban élveztem a filmet, mint gondoltam. A cselekmény szépen formálódott és voltak benne keserédes és valóságszerűen romatikus pillanatok is... 

Il buono, il brutto, il cattivo (1966) - Western - Dir.: Sergio Leone - IMDb: 8,9/10; My rating: 9/10
A polgárháború idején sajátos módját választja a pénzkeresetnek a mexikói Tuco és társa, Joe, akit Szőkének neveznek. A Tuco fejére kitűzött vérdíjak begyűjtéséből élnek. Szőke leszállítja a banditát a seriffnek, majd megmenti az akasztófától. Azután jöhet a következő város. Az üzlet virágzik, ám a két fickó összemarakodik az osztozkodásnál. A sivatagban egy kirabolt pénzszállító kocsira bukkannak, ám amikor Tuco le akar számolni társával, kiderül, hogy a haldokló tiszt elmondta Szőkének, hol rejtették el az aranyat... ► Hát van nagyobb western klasszikus Sergio Leone 1966-os, a legendás Dollár-trilógia befejező részénél? Ha van is, azt is biztosan Leone rendezte, aki született olasz létére tökéletesen megértette és visszaadta a Vadnyugat lényegét. Persze az is lehet, hogy a Vadnyugatnak teljesen más a lényege, de nekünk az a verzió tetszik igazán, amit Leone tálal fel itt is, egy mosdatlan, erőszakos, de rendkívül izgalmas élet az örök határvidéken, telepesekkel, mexikói banditákkal, indiánokkal és persze gátlástalan szerencsevadászokkal. Itt minden a helyén van, izgalmas és fordulatos történet, közel sem kliséhalmaz forgatókönyv, Ennio Morricone fantasztikus zenéje, kiváló színészi alakítások, jó kezdet, még jobb folytatás, simán zseniális befejezés.

Professor Marston and the Wonder Women (2017) - Biography, Drama - Dir.: Angela Robinson - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A harvardi pszichológus, Dr. William Moulton Marston története, aki megalkotta Wonder Woman karakterét – egy olyan ikonikus szuperhőst létrehozva ezzel, akinek eredettörténete talán érdekesebb is, mint bármi, amivel a róla szóló képregényekben találkozhatunk. ► A film valójában nem Wonder Women, mint képregényhős megalkotásáról szól, sokkal inkább Dr. William Marston életének utolsó évtizedéről, melynek során egyre nyiltabban kűzdött a szellemi és erkölcsi szabadságért, az érzelmeik nyílt felvállalásáért. A visszaemlékezést Marston szájából hallhatjuk a mű kereteként szolgáló kihallgatás során, ahol a professzornak a képregényét ért vádak ellen kell érvelnie: meg kell cáfolnia, hogy Wonder Woman nem erőszakos és perverz, sokkal inkább talpraesett és erős még a férfiak világában is. Számos párhuzam és metafóra a valóság és a képregény világa között... Luke Evans, Rebecca Hall és Bella Heathcote pazar alakítást nyújt, a film hangulata, tempója is teljesen rendben van. Aki esetleg látta Bill Condon Kinsey (2004)-jét, akkor ebben az esetben is hasonlót láthat... 

How to Get Away with Murder: Season 3 (2017) - Crime, Drama, Mystery, Thriller; My rating: 7/10
Annalise Keating a philadeplhiai egyetem jogi karának professzora. A nő "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" címen meghirdetett kurzusán korábbi eseteit mutatja be diákjainak, melyek igencsak lázba hozzák a fiatal hallgatókat. Keating ráadásul azt is felajánlja, hogy a kurzus legjobb hallgatóit felveszi a csapatába. A professzor és fiatalokból álló csapata rejtélyes gyilkossági ügyekbe keveredik. ► Az epizódonkénti esetek elhagyásával ebben az évadban kizárólag a központi szállal foglalkoztak. Egy kulcsszereplőtől búcsúztunk, másrészt Annalise sorsa is váratlan fordulatot vett, az eddigi legkeményebb helyzetbe sodródott... Az események messze nem kiszámíthatóak, de néha már olyan érzésem volt, mint a Lost sokadik évadában, hogy az újabb és újabb húzások mögött nincs egy előre kidolgozott koncepció, csak az újabb "kötelező" csavar, amit majd utólag igyekeznek összefűzni és magyarázni az eddigiekkel. Az évad zárása azonban nem sikerült rosszul, és bár egy percig sem unatkoztam, azért az írók maguknak is feladták a leckét ezzel a megoldással...

Disobedience (2017) - Drama, Romance - Dir.: Sebastián Lelio - IMDb: 6,6/10; My rating: 8/10
Ronnit (Rachel Weisz), a sikeres New York-i fotós visszatér a londoni ortodox zsidó közösségbe, ahol felnőtt, miután meghal az apja, a helyi főrabbi. A nő gyerekkori barátainál, Dovidnál (Alessandro Nivola) és Estinél (Rachel McAdams) köt ki, akikről még azt sem tudja, hogy összeházasodtak. Az pedig már kezdettől fogva egyértelmű, hogy Ronnit gyakorlatilag elmenekült (méghozzá jó okkal) ebből a világból, és hogy Estivel és Doviddal is akadnak lezáratlan ügyei. ► Lelio részben a szerelmi háromszög feszültségére építkezik, részben a két világnézet szembenállására, ami a közösség ultrakonzervatív, fundamentalista vallásossága, illetve Ronnit liberális, kozmopolita életstílusa között feszül - ami egyébként nem kis részben a gyerekkorában szerzett sebekből is táplálkozik. A Disobedience narratívája jóformán nem is áll másból, mint ahogy ezek a régi sérelmek, szerelmek, konfliktusok a felszínre bugyognak, és észrevehetetlen, de annál mélyebb töréseket okoznak a közösség és a szereplők életének rendjében. Szépen végigvitt a karakterfejlődés, a kapcsolatok nehéz kűzdeleme, a jelenben és a múltban. A végével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de nagyon csalódott sem...

Leave No Trace (2018) - Drama - Dir.: Debra Granik - IMDb: 7,3/10; My rating: 5/10
Will (Ben Foster), valamint 13 éves lánya, Tom (Thomasin McKenzie) szinte teljesen elszigetelve élnek a társadalomtól egy portlandi parkban, akik csak a legalapvetőbb élelmiszerek és egyéb ellátmányok merészkednek be a városi civilizáció forgatagába. Az apa-lánya páros senkit nem zavarva és senkitől sem zavartatva élik a saját kis nomád életüket mindaddig, ameddig egy futó véletlenül ki nem szúrja őket és értesíti a helyi szociális intézményeket... ► Egyrészt ott van a civilizációból való kivonulás, a kalandos utazások különbözői motívumai, vagy éppen a már emlegetett felnőtt férfi - fiatal lány (apa-lánya) dinamika, amit mostanában előszeretettel lőnek el a Marvel moziktól kezdve (Logan) a független alkotói filmekig (Sosem voltál itt). Ám az igazi baj nem azzal van, hogy Debra Granik ismerős alapokra építkezik, hanem azzal, hogy látványosan nem tud, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni nagyon sok elemmel. A cselekményvezetés ennek következtében meglehetősen vontatott. A film pedig bár nagyon "gondolatébresztőnek" akart mutatkozni és előzetesen lehetett is volna azt várni, hogy a megtépázott lelki világokban, sorsokban fogunk elmélyedni, a problémák felskiccelésén túl nem igazán tudott többet állítani ezúttal Debra Granik.

Ant-Man and the Wasp (2018) - Action, Adventure, Sci-Fi - Dir.: Peyton Reed - IMDb: 7,3/10; My rating: 6/10
A Marvel Studios új filmjében az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményeit követően Scott Lang kénytelen viselni döntései következményeit szuperhősként és apaként egyaránt. Próbál egyensúlyozni a magánéletében és a Hangyaként reá nehezedő felelősséggel, ám mikor Hope van Dyne és Dr. Hank Pym felkeresi, újabb küldetésre indul. A Darázs személyében társat is kap, így csapatban derítenek fel súlyos titkokat a múltból. ► Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. A két bogár kalandja pont olyan, amilyenre számítani lehetett: színes, komolyanvehetetlen, ártalmatlan folytatás az amúgy is talán legsúlytalanabb Marvel-szuperhősnek. Nem rossz popcorn-film, és nem is unalmas A Hangya és Darázs, de a közmondásos hangya helyett a tücsök igyekezete érződik inkább rajta: tét nélküli, megúszós, kissé ötlettelen komédiázás. 

Le samouraď (1967) - Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Jean-Pierre Melville - IMDb: 8,1/10; My rating: 6/10
Jeff Costellót ellentmondásos személyiség, akinek egy rendkívüli tulajdonsága van: páratlanul gyorsak a reflexei. Mielőtt elindul az éjszakai mulatóba, gondosan alibit szerez magának. A bárban nem találkozik senkivel. Háromszor húzza meg a ravaszt és a férfi holtan esik össze. Jeffet a rendőrség letartóztatja, de később bizonyíték hiányában kénytelen elengedni. Gondjait szaporítja, hogy megbízója úgy dönt, nem fizet, sőt inkább végez vele. A terv végül is nem sikerül, így Jeff még egyszer visszamegy a mulatóba. Tudni szeretné, ki akarta eltenni láb alól a tulajt. Újabb munkát ajánlanak neki, és érzi, szorul körülötte a hurok... ► Melville rajongott az amerikai film noirokért és gengsztermozikért, azok eszközeit (ballonkabát, puhakalap, hatalmas autók) már korábbi filmjeiben is sikerrel alkalmazta. A szamurájban mindezeket a külsőségeket egy, a Távol-Kelethez kapcsolt életfelfogással ötvözi, és ebből egy nagyvárosi harcos sajátos becsületkódexét kerekíti ki, melyben a vágyakról való lemondás, az önfegyelem és a szakmai alázat a zsinórmérték. Nem vagyok a kevés vágás, hosszas jelenetek kedvelője, és valahogy hiányzott a feszültség, az izgalom a karakterekért, vagy a lebukás kockázata miatt. Ez a francia darab kevésé érintett meg, viszont jelentős hatással volt későbbi olyan remek darabokra, mint pl. Luc Besson Leonja vagy Jim Jarmusch Szellemkutyája. Inkább ez utóbbiakat ajánlanám megnézésre.

***

Sorozatokat faltunk a héten, így csak 2 filmre futotta. Ezek viszont jó választásnak bizonyultak...

Eye in the Sky (2015) - Drama, Thriller, War - Dir.: Gavin Hood - IMDb: 7,3/10; My rating: 7/10
Katherine Powell ezredes egy titkos drón missziót vezet, melynek célja, hogy elfogjanak egy terroristacsoportot a kenyai Nairobiban. Amikor Powell megtudja, hogy a csoport tagjai öngyilkos merényletet terveznek, a terroristák likvidálása mellett döntenek. Egy drónpilóta sikeresen beméri a radikálisok búvóhelyét, azonban egy kilenc éves kislány is tartózkodik a műveleti területen. Powell felveszi a kapcsolatot a politikusokkal és az ügyvédekkel, hogy hozzák meg a helyes döntést. ► A film akár egy színházi kamaradarab is lehetne Helen Mirren, Aaron Paul és Alan Rickman főszereplésével, ami folyamatosan küzd a látszólag egyáltalán nem a filmvászonra való koncepciójával. Láttunk már ilyet (lásd Tizenkét dühös ember, Tortúra, A fülke, Élve eltemetve stb.), de a filmen mégis izgalmasan és jól ötvözik az irányítóhelységben és a "terepen" zajló eseményeket, dilemmákat, amik igencsak aktuális és módszeres elemzése a modern hadviselésnek és a politikai játszmáknak. Egy közhelyeket és giccses túlfűtottséget nélkülöző európai film, amely egyértelmű verdiktek helyett elgondolkodtat, és ránk bízza a tanulságok levonását.

Incendies (2010) - Drama, Mystery, War - Dir.: Denis Villeneuve - IMDb: 8,2/10; My rating: 7/10
Mikor Lebel közjegyző (Rémy Girard) ismerteti a Kanadában élő Jeanne-nal (Melissa Désormeaux-Poulin) és Simonnal (Maxim Gaudette) anyjuk, Nawal Marvan (Lubna Azabal) végrendeletét, az ikrek megdöbbennek: egy-egy borítékot kell kézbesíteniük sosem látott családtagjaiknak Libanonba. Az egyiket rég halottnak hitt apjuknak, a másikat a testvérüknek, akinek létezéséről eddig nem is tudtak. ► Denis Villeneuve 2010-es Oscar-jelölt filmjében a két testvér oknyomozása a kevésbé izgalmas szál a történetben. A különböző idősíkokban érzékletes képsorokkal felfejtett múltbeli borzalmak, a 70-es évek közel-keleti vallási-etnikai konfliktusának bemutatása és az ezt átélő nő egyéni drámája az, ami igazán erősre sikerült a filmben. A nagy csavar nem is igazán a történetben van, arra számos utalást kapunk már a film elejétől kezdve, hanem a műfajváltásban van: a realista történet, ami görög tragédiává fajul. Fájdalmas és elgondolkodtató...

***

Nagyjából bejött, amit vártam. Az Ocean filmek női változatát elbénázták - jesszus Sandra Bullock hogy néz ki benne! -, a Sicario jó volt, de ehhez az kellett, hogy óvatosan alábbadjam az elvárásaimat, míg a Solo szódával elment, a 10 éves Boleyn film kellemes meglepetés volt számomra és még volt egy gyengébb és egy jobb romantikus vígjáték...

Ocean's Eight (2018) - Action, Comedy, Crime, Thriller - Dir.: Gary Ross - IMDb: 6,3/10; My rating: 6/10
Danny Ocean nagy volt, de nem elég nagy. Háromszor is összegyűjtötte kora legmenőbb bűnözőit, és nagy zsákmánnyal távozott... de van, aki még nála is ravaszabb, bátrabb és vonzóbb: a húga, Debbie. Legújabb célpontja az évente megrendezésre kerülő, az ország összes milliomosa, sznobja és szélhámosa számára kihagyhatatlan nagy esemény, a New York-i Met Gala. De egy ilyen nagy buli végrehajtásához szüksége van a tökéletes csapatra, így aztán nekiáll, hogy összeszedje a legjobbakat. Jön a bűn legvonzóbb válogatottja... ► 11 évvel Steven Soderbergh utolsó Ocean’s-filmje után Gary Ross kapta a feladatot, hogy életet leheljen a szériába. Hogy őt honnan szedték elő, rejtély, a 62 éves rendező-forgatókönyvíró pályájáról legfeljebb a Pleasantville-t és Az éhezők viadalát lehet kiemelni. Forgatókönyvíró-társnak a teljesen kezdő Olivia Milch csatlakozott. Alapvetően a Met Gála kifosztása jó ötlet lenne, hiszen ugyanolyan elit, csillogó kulisszát biztosít, mint a kaszinók és múzeumok az eddigi részekben – csakhogy Danny Ocean testvére, Debbie Ocean (Sandra Bullock) tervében nincs semmi veszély, feszültség vagy probléma. Az Ocean’s 8 – Az évszázad átverése felemás eredményt mutat, hiszen míg „női téren” nehéz belekötni, a történet fájóan fantáziátlan.

Remember Sunday (2013) - Drama, Romance - Dir.: Jeff Bleckner - IMDb: 7/10; My rating: 5/10
Molly, a kissé ügyetlen és esetlen New Orleans-i lány arról álmodik, hogy megnyithatja saját virágüzletét. Gas pedig jóképű, de fura ékszerész, aki mint kiderül, egy balesetben elveszítette rövidtávú memóriáját. A helyi kávézóban, ahol a lány dolgozik, egymásba botlanak... ► Valójában egy nem különösebben érdekes tv-film, de nem is annyira tragikusan rossz. A két főszereplő sorozatokban edződött, de láthatóan tv-nél nem tudnak előrébb jutni. Pedig Alexis Bledel (Szívek szállodája) és Zachary Levi (Hősök: Újjászületés) egyáltalán nem alakítja rosszul az 50 első randihoz (sokkal jobb volt!) témájában erősen hajazó, majd 10 évvel később készült romantikus film két főszereplőjét. A sablonos, a hogy-mondjam-el-neki-hogy-nem-emlékszem-rá béna szituációkkal és a szokásos félreértésekkel tarkított unalmas forgatókönyvvel van az alapvető baj. Szívek szállodája rajongóknak ajánlott! :) 

Sicario: Day of the Soldado (2018) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Stefano Sollima - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Egy kíméletlen drogháborúban nincsenek szabályok... Miután a mexikói kartellek terjeszkedése egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államok területén, Matt Graver (Josh Brolin) különleges ügynök újabb véres küldetésre indul: el kell rabolniuk Isabela Reyest (Isabela Moner), a hírhedt drogbáró tizenéves lányát, hogy brutális viszályt robbantsanak ki az egymással vetélkedő kartellek között. ► Az első résznek a bivalyerős hangulatteremtés mellett a történetvezetés és a sallangmentesség volt az erőssége. A második rész már veszített sokkolóan nyers erejéből, kicsit soványabb és gyengébb, de azért vannak nagyon jó pillanatai is. Josh Brolin és Benicio del Toro fantasztikusan hozzák karaktereiket, akikben ebben a rideg, kőkemény, kissé már fárasztóan macsó világban elkezd időnként pislákolni a moralitás és az empátia szikrája. Az akciójelenetek, bár nem annyira maradandóak, mint az első epizódban voltak, kifejezetten jók, Dariusz Wolski operatőr pedig hosszú, vágatlan jelenetekkel hagyja, hogy befogadjuk a történéseket, lassan engedve utat a nyomasztó kegyetlenségnek. Stefano Salima nem egy Denis Villeneuve, de én mégis inkább a forgatókönyvre haragszom. Miért kellett del Toró remek karakteréből a film második felére hirtelen kedves öreg medvébe öltött fegyveres erkölcscsőszt csinálni? Ugyan tervben van a harmadik rész is, de egyelőre még csak pletya sziten, szóval nem jövőre érkezik... Talán nem is baj, főleg, ha Villeneuve-t akarják vissza a rendezői székbe, addig lesz idejük egy tartalmasabb szkriptet is összehozni. 

Solo: A Star Wars Story (2018) - Action, Adventure, Fantasy, Sci-Fi - Dir.: Ron Howard - IMDb: 7,1/10; My rating: 6/10
Vakmerő alvilági kalandok során Han Solo megismerkedik későbbi másodpilótájával, Chewbaccával és találkozik a hírhedt szerencsejátékossal, Lando Calrissiannel, s közös utazásuk végére a Star Wars saga legszokatlanabb hőseivé válnak. ► Na, hát ez a béna történetleírás teljesen jól illik a Solo-hoz! Olyan, mintha kötelezően arról kéne szólnia a filmnek, hogy fogják Han minden egyes elejtett félmondatát az eredeti trilógiából, és jelentről jelenetre szépen a szánkba rágják. Meg KELL magyarázni, miért lett ez a neve, mi az a rejtélyes Kessel-futam, és miért emlegeti filmről filmre a tizenkét parsecet. Bár a történetet próbálják csavarni egy-két helyen, azért sok mindenen nem tudunk meglepődni. Aztán el is telik a film... A kritikák leginkább a színészi játékot dicsérik. Ebben egyetértünk: Woody Harrelson, Emilia Clarke és Paul Bettany mind emelik a film színvonalát, Donald Glover pedig egyenesen tündököl Lando Calrissian szerepében (vele bizony megnéznék egy antológia darabot). A rivaldafény viszont Alden Ehrenreiché. Ehrenreich nem rossz. Híján van a fordi karizmának – semmi köze Harrison Ford lenyűgöző jelenlétéhez –, viszont a generikus fiatal zsiványt szépen hozza. A Solo nem lett botrányosan rossz film, csak olyan semmilyen. Kár érte...

The Other Boleyn Girl (2008) - Biography, Drama, History, Romance - Dir.: Justin Chadwick - IMDb: 6,7/10; My rating: 7/10
A Boleyn család mindent megtesz, hogy növelje befolyását és hatalmát a Tudor-korabeli Angliában. Ennek érdekében a két nővért, Annát és Máriát is kész felhasználni az apjuk, illetve a nagybátyjuk, Norfolk hercege. A két lány a nyugalmas vidéki életből belecsöppen VIII. Henrik udvarának izgalmas, ám veszélyekkel teli világába. ► A történelmi ismereteim soha nem voltak olyan alaposak, hogy meg tudjam ítélni a történet hitelességét, de a wikipédia gyors áttekintése után a fontosabb konfliktusok, karakterek, események és hát a végkifejlet tekintetében teljesen rendben van a film. Azzal együtt is, hogy VIII. Henrik feleségfogyasztó történetét minden érettségizett ismeri, egyáltalán nem egy unalmas sztorit kapunk, hanem jó ütemű és remek alakításokkal teli történelmi filmet intrikáról, romantikáról és árulásról. 

20 ans d'écart (2013) - Comedy, Romance - Dir.: David Moreau - IMDb: 6,4/10; My rating: 6/10
A negyven éves Alice szerkesztő egy magazinnál. Mikor egy nála jóval fiatalabb férfi társaságában látják, kollégái hirtelen olyasvalakiként kezdenek tekinteni rá, aki elég hatalmat birtokolhat ahhoz, hogy feljebb törjön a munkahelyi ranglétrán. Ezt felismerve Alice felhasználja a fiút, aki mit sem sejtve, komoly kapcsolat reményében keresi a nő kegyeit. ► A francia romkom egy igazi kis színes vidámság így estefelé... Virginie Efira és Pierre Niney kettőse megmosolyogtatóan bénán, de bájosan adták az egymáshoz egyre közelebb kerülő karaktert. Élvezetes volt nézni, ahogyan a főszereplő középkorú anyukánk, Alice, dacolva a karrierista nézetekkel, és saját decens búskomorságával megpróbál kitörni a munkahelyi és magánéleti sztereotípiákból egyaránt. Ahogy aztán rájön, hogy saját női önmagát egy jóval fiatalabb fiú mellett találta meg, miközben a fiú is már-már férfivé válik az érettebb nővel való viszonyában. Természetesen könnyedén, sok humorral, elvégre nem kisrealista alkotásról, hanem vígjátékról van szó: kedvesen ártalmatlan szórakozás.

***

Egy újabb szoftos hét, két random filmmel... miközben ismét ajánlanék egy könyvet Nassim Nicholas Taleb: The Black Swan - The Impact of the Highly Improbable (2007) címmel a pénzügyi kockázatkezelés, tudományfilozófia világából, rendkívül érdekes és olvasmányos, nem kell megijedni a címétől! :)

School of Life (2005) - Comedy, Drama, Family, Sport - Dir.: William Dear - IMDb: 6,5/10; My rating: 5/10
Új tanár érkezik a középiskolába. Matt komolyan veszi hivatását, mindent megtesz azért, hogy mielőbb beilleszkedjen a közösségbe. Amikor meghirdetik az év tanára-díjért folyó versenyt, elhatározza, hogy ő is ringbe száll érte. Törekvése nem mindenkinek nyeri el tetszését. Különösen nem a zsémbes kollégának, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy legyőzze vetélytársát. Még tisztátalan eszközök alkalmazásától sem riad vissza. ► Vegyes érzéseim vannak... a film rémesen sablonos, viszont kiszámíthatósága ellenére mégsem olyan borzasztó... Reynolds játéka felejthető volt. A humoros, vicces részekben otthon volt, de amikor komolyabbra kellett volna venni a karaktert, ott már látszottak a hiányosságok! Olyankor azt vártam, hogy mikor kacsint a kamerába olyan deadpoolos beszólással, hogy "rossz filmet néztek srácok"! Ennek ellenére is könnyed, de csak egyszer nézhető film volt. 

No se aceptan devoluciones / Instructions Not Included (2013) - Comedy, Drama - Dir.: Eugenio Derbez - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
A léhűtő Valentín (Eugenio Derbez) élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor exbarátnője, Julie (Jessica Lindsey) megjelenik Mexikóban, és a kezébe nyomja újszülött kislányát, majd szó nélkül távozik. A kétségbeesett férfi azonnal a nő után indul Miamiba, és közben megpróbálja életben tartani a rábízott újszülöttet. ► A Derült égből apu előzetese alapján tizenkettő egy tucat családi vígjátéknak tűnik, méghozzá abból a típusból, amelyben egy apaságra teljesen alkalmatlannak látszó, felelőtlen macskajancsiból mindenki őszinte meglepetésére A Világ Legjobb Apukája válik. Csakhogy ez a film nem egészen erről szól. Eugenio Derbez filmje ugyanis csak félig-meddig vígjáték, és a végére valahol egész máshol lyukad ki. A csecsemőjével magára maradó mamlasz latin nőcsábász történetét feldolgozó mozi tömény katarzis, amelyre megéri rászánni azt a két órát...

***